Gobelin

(ejtsd: goblen) Gilles, XV. sz.-beli francia kelmefestő, Párisban a Mouffetard-utcában kelmefestő műhelyt alapított és megkisérté az akkor általánosan uralkodó olasz festési eljárással versenyre kelni, amit oly képtelenségnek tartott a világ, hogy a Mouffetard-utcabeli műhelyt Gobelin bolondházának (Folie Gobelin) nevezték; midőn pedig a skárlátszinnel való festés módját megtalálta, azzal vádolták, hogy az ördöggel kötött szövetséget. Utódai a kelmefestés mellett a képszövést is üzték. Azóta franciául Gobelins a neve általán a szövött képnek, különösen pedig annak, mely a Gobelin-család eljárása szerint készül. XIV: Lajos minisztere, Colbert 1662. megvásárolta az állam számára a Gobelin-család műhelyét. Ekkor keletkezett belőle a Manufacture royale des meubles de la couronne (királyi butorok műhelye). A művészi ipar minden ágának, az asztalosságnak, a bronzöntésnek stb. jól berendezett műhelyei voltak e nagyszerü intézetben; itt készültek a királyi kastélyok butorai és egyéb készletei. Az intézet XIV. Lajos idejében Lebrun építész vezetése alatt állott; ebben dolgoztak a francia és a külföldről behívott művészek, kik megvetették alapját a francia művészet felsőségének, mely ma is egyik fő forrása Franciaország gazdagságának. A Gobelin-műhely Párisban a Mouffetard-utcában ugyanama helyen, ahol Gobelin Gilles alapította, ma is fönnáll. A művészies kivitelü gobelin-szövetek a mintás szövetek legkitünőbb faját képezik és fonalmozaiknak mondhatók. Ily szövet készítésmódja a következő: A lánc- és szövethenger függélyes keretben van elhelyezve. A láncfonalak felülről lefelé haladnak s közéjük a mintának megfelelő helyeken a kivánt szirányalatu vetülékfonalat bordás kötésben helyezik el. A vetülékfonalak tehát körülövezik és teljesen elfödik a lánczfonalakat, miáltal a szövet szine és fonákja egyforma lesz. A vetülékfonalak nem haladnak párhuzamosan, hanem a minta hatásirányának megfelelőn és beverésük ép ezért csak fésükkel történhetik.

Forrás: Pallas Nagylexikon