Gocsakov

régi orosz család, mely származását Rurikra, szt. Vladimirra, Nagy Jaroszlávra és Csernigovi szt. Mihályra vezeti vissza. Tagjai közül felemlítendők:

1. G. Péter herceg, szmolenszki vojvoda; két évi ostrom után III. Zsigmond lengyel király 1611. legyőzte Sejn bojárral együtt.

2. G. Sándor herceg, orosz tábornok, szül. 1764., megh. Szt. Pétervárott 1825. Bátyja, Szuvarov alatt harcolt a törökök és lengyelek ellen s 1798. tábornokká lett; vezérkedett Korzakov alatt Zürichnél, volt. Viborg katonai kormányzója s 1807. Benningsen alatt megverte Lannest Heidelberga mellett. 1812. a hadügyminisztérium igazgatója és az államtanács tagja lett.

3. G. Ivanovics András herceg, orosz tábornok, szül. 1768., megh. Moszkvában 1855 febr. 23. 1797. Pál császár szárnysegéde lett, 1798-ban vezérőrnagy; 1799-ben Szuvarov alatt harcolt Torsma, Novi és Szt. Gotthard mellett; 1812-14. mint hadtestparancsnok Szmolenszk, Kolot, Borodino, majd Drezda és Lipcse mellett működött.

4. G. Péter, orosz tábornok, a 2. G. fia, szül. 1790., megh. Moszkvában 1868 márc. 18. Részt vett az 1812-14-iki hadjáratokban, azután Jermolov alatt a Kaukázusban harcolt s 1826. Wittgenstein alatt főszállásmester volt; 1829. mint hadosztályparancsnok legyőzte a törököket Aidos mellett és megkötötte a drinápolyi előzetes szerződést. Azután tábornok, majd 1839. nyugati Szibéria kormányzója lett. 1851. nyugalomba ment, de a krimi háboruban megint részt vett s Inkjermannál a 6. hadtestet vezérelte. 1855. ujra nyugalomba ment.

5. G. Mihály herceg, az előbbi testvére, szül. 1795., megh. Varsóban 1861 máj. 30. A gárdatüzérségbe lépett s a persa hadjárat alatt a gruziai hadtestben Paulicci tábornok hadsegéde volt. 1817. táborkari ezredes, 1820. a 3. gyalog-hadtest törzskari főnöke lett. Mint vezérőrnagy 1828-29. részt vett a török hadjáratban s tábornokká, 1846. varsói kormányzóvá lett. 1849. a magyar szabadságharc ellen küzdött. 1849 jul. 25. és 26. Kerecsendről érkezve, Poroszlónál megtámadta Korponay ezredest s miután őt a Tiszán áthajtotta, a magyarok által felégetett hid helyén egy másikat hevenyészett s Korponayt Tiszafürednél is tovább üldözte. A cár főhadsegéde és a hadsereg táborkari főnöke lett. Egy ideig vezette Lengyelország polgári adminisztrációját és gyakran helyettesítette Paszkjevicset. Részt vett a krimi hadjáratban is, s 1855. Mensikov helyét foglalta el a Krimben, hol az erődöket nagy kitartással védelmezte s szept. 8. a déli oldalakat az ellenséges hadaktól megtisztította. A krimi hadjárat után Paszkjevics utóda lett a lengyelországi kormányzói tisztben s mint ilyen a határozottságot szelidséggel tudta egyesíteni.

6. G. Mihajlovics Sándor herceg, szül. 1798 jul. 16., megh. Baden-Badenben 1883 márc. 11. Tanult a carszkojeszeloi liceumban, azután Nesselrode gróf attachéja volt a laibachi és veronai kongresszusokon, majd 1824. követségi titkár Londonban, 1829. ügyvivő Firenzében, 1832. bécsi, 1841. stuttgarti követ, s utóbbi minőségében ő közvetítette Olga orosz nagyhercegnő és Károly wüttembergi trónörökös házasságát; 1854. ujra bécsi követ, azután 1856. külügyminiszter lett. Ausztriának a krimi háboruban tanusított kétszinüsége folytán G. Francia- és Olaszországhoz közeledett s 1860. meghiusította az Ausztriával való szövetkezést. 1861. a lengyel felkelés alatt tiltakozott minden idegen beavatkozás ellen, s ezért Oroszországban igen népszerü volt. 1866. birodalmi kancellár lett. A francia-német háboru alatt az 1856. párisi békekötés határozmányainak megszüntetését követelte, minthogy azok Oroszországnak megtiltották, hogy a Fekete-tengeren hadi flottát tartson, s ezt a követelését a londoni konferencián (1871 jan.- márc.) teljesítették is. Később G. a béke fentartásán munkálkodott s igyekezett Ausztriával és Magyarországgal jó lábon állni (három császár találkozása Berlin 1872 szept.). Az orosz-török háboru alatt a cár főhadiszállásán volt s az ő műve volt a san-stefanói béke. G. ezután egészen a pánszlávok hatalmába került, de 1878 tavaszán nagyon megbetegedett s bár alig épült fel, elment a berlini kongresszusra. E kongresszus határozmányai nagyon elkeserítették, Oroszország háttérbe szorításáért Bismarkot okolta s ezért Németország ellen Franciaországgal koaliciót akart létre hozni, de ezt akkor Bismark meghiusította. 1880 óta G. többnyire Baden-Badenben tartózkodott; a külügyi dolgokat ideiglenesen veje, Girsz vezette. 1882 ápr. 3. végkép visszavonult s ezuttal a cár részéről nagy kitüntetésekben részesült. Két fia maradt: az idősebbik, Mihály (szül. 1839) 1879. óta madridi követ, az ifjabbik, Konstantin (szöl, 1841) udvari lovászmester.

Forrás: Pallas Nagylexikon