Göcsej

Zala vármegye déli része, melybe Zala-Egerszeg is beleesik, de szive: Nova mezőváros. A göcseji nyelvjárás igen sok tekintetben eltér a köznyelvtől. Először is megkülönbözteti a kétféle eredetü é-t (l. az E, é hangok-ról szóló cikket), ejt; esz, mesz, fel, kez, szeker, tehen, keves, level, (a. m. ész, fél stb.), az eredeti zárt é helyett pedig a tőszótagban ié-t v. í-t: édes, kiés, sziép, piénz; míhe, míz, vín, nígy; más szótagban rövid i-t: fejir árnyik, cselid, enyim, egissig, vetis, ajitt (azért). Másrészt meg é áll köznyelvi i helyén: éppét, burét, vonét, pacsérta, kéncs stb. A göcseji nyelvjárás általában rövid a magánhangzókat szereti, de pótlónyujtás esetén néha hallhatók a hosszuak is (a,e; ú, ű). bár ily esetben is gyakoriabbak a rövidek. Az ié-n kivül diftongusnak ejtik az ó, ő-t is: juó, luó, huó, fuóka, üőr, büőg, szüőcs. A -vel, szër, - hoz, -nál ragok nem illeszkednek: egymássé, háromszër, férho megy, férná van. A -val, -vel és -vá, -vé ragok magánhangzós tők után is elvesztik a v-t, de utólag j hanggal töltik be a rést: kapájé, ekéjé, v. kapájé, ekéjjé, vagy kapájje, ekéjje (kapával, ekével); lójá tënnyi. Ugyanez történik sokszor más szókban is, ahol magánhangzók közt áll a v; p. fuát, fuját (hófuvat); füet, füjet, füjjet; bial, bihal. Viszont a köznyelvi j hangot szó elején és szótag elején is, ha mássalhangzó előzi meg, rendesen gy-re változtatják: gyárni, gyég, Gyankó; bocskorgya, köpönyöggye; aptya, szándéktya (itt megelőző kemény hang miatt keményedett meg). Ez a kiejtés kisebb-nagyobb mértékben Göcsejtől keletre is divik egész Veszprémig. Jellemzi a göcseji kiejtést a magánhangzóknak szertelen rövödítése. Nemcsak a köznyelvi í, ú, ű hangokat rövödíti általánosan, mint a többi Dunántul, hanem azonfelül igen gyakran al el-ből lett a e -t s az ó, ő-ből lett ú, ű-t. Példák: tapam, aszëg, asztaná"? nyeves, em ënt, eragad; biru, taru, disztu (tartó tarló, disznó); kettü, üdü, erdüs. A zárt ë helyett számos esetben ö-t ejt a göcseji; jelesen állandó szabály, hogy a szóvégi eredeti ël ö-re válik, valahányszor ö v. ü van a megelőző szótagban: öszvö, ökrö, közöttö, ütöttö, gőző, tűztö (tüzete). Ellenbenë-re változik egyéb 3. személyü alakok végén, hol a köznyelv nyilt e-t mond helyette: nevë, szemë, bennë, veleë, vertë, vernë, vergyë stb. Szintén nagyon föltünő hangváltozás, hogy az utolsó szótag a-ja rendszerint o-vá lesz, ha az utolsó előtti szótagnak á a magánhangzója: sárgo, pávo, lábo, nyárfo, házbo, fáro, várjo, szántnok, háznok, fárdo, fároszt (ez is általános az Őrságben és Rábaközben is). Az unk, ünk személyrag Göcsejben nagyrészt megtartotta régi nyiltabb magánhangzókat (o,ë ö), sőt egész nyilt a e-vel is divatozik, s igy hallható Zalamegye többi részében is: vetënk, veszteëttënk, házank, kutank, kertenk, velenk. A tárgyas juk, jük helyett is jok, jek, jök járja: szokjok, látjok, keressëk, főztök. De a birtokot jelentől juk, jük rendszerint ik: ruhájik, hátik, nevik, köztik. A mássalhangzók hasonulásában jellemző különösség, hogy a v kemény mássalhangzó után f-re változik: hatfan, ütfö (ütve), hitfán (hitvány), tesfir (testvér), köszfin (köszvény). Viszont ugy látszik, Göcsejnek némely részén, mint a Balatontól délre is nagy vidéken, a kemény mássalhangzó lágyul meg a v előtt: ödven, hidván, id van, tezsvir. Az ly helyett mindig l-et és az lly helyett ll-et ejtenek: fol, folat, királ, illen, ollan, sülled. Ugyanigy változik a ragozásban összekerülő l-j, mely különben lly volna: üllön le (üljön), halla-ë? állon, csúfollák; kazalla (kazalja). Ez a hangváltozás is el van terjedve a Balatonnak egész délnyugati mellékén. Az ujabb névragok s a va, ve képző előtt a többi nyelvjárásban soha sincs kötőhangzó, de a göcseji ejtésben mindig van, valahányszor a tő két mássalhangzón v. hosszu mássalhangzón végződik: patonak, sáncoba, könvöbü, keddëtül uta, választova, fütötte, hajlova, döglöve, számíttova, varrova. Az at, et főnévképzővel gyakrabban élnek, kivált az idő meghatározásában: kaszálatkoron, kepehordatkor, gyertygyujtatkor. A házaim, kertjeid féle kifejezéseket mind a göcseji, mind az őrségi nyelvjárás k-val toldotta meg a rendes többes képzés analógiájára: házaimak, kertjeidek, tezsvireinkek. Minthogy most már ezekben a k fejezi ki a többséget, kezdik a fölössé vált i-t kihagyni, kivált a több birtokos első személyben: ruhánkok, luankok (lovaink). A házai, házaitok, házaik megtartották köznyelvi alakjokat: az utóbbi kettő ugy is eléggé hasonlít a rendes többesekhez. A középfok képzője többnyire jabb, jebb: melegjebb, sëtitjebb, kárjabb. Ez a képzés többé-kevésbé járatos a Balatonnak egész É-i partján, sőtt itt-ott más vidéken is. A kevés egytagu középfok a sokkal gyakoribb abb, ebb végü kéttaguak mintéjára téttaguvá bővült: jobbabb, szëbbebb, töbebb (v. ö. aztat, eztet, őtet). Az infinitivust mélyhangu igéken többnyire nya jelöli: irnya, innya, tanitnya, dógoznya, ellenben magashanguakon mindig nyi: kérnyi, tënnyi. Olyan különbség ez, mint a tárgyas ir-ja és kér-i közt van. A igeragozásban nevezetesen, hogy a göcseji nyelvjárás a székelység mellett az egyetlen, mely régi érvényében megőrizte az ikes alakokat. A tárgyas ragozásban fölötte érdekes a föltétes módnak két harmadik személye, mely itt még ma is mindig teljes alakjában szerepel olyanformán mint a XV., XVI. sz.-ban. A serpenyüt mëgfogódznája. Az ifiur mëgeënneje az ebidet, csak hoznájik immán. Iën n halálig réník, ha tüllem a liányomat evënnejik. A göcseji ember széltében él evvel az uj keltü szenvedő alakkal: A föld meglesz szántova, fogasúva, be lësz vetfe. A buza më lësz őrvö, a liszt më lësz szitávo, a lisztëbü tiëszta lësz gyúrva. Ez egyébiránt Dunántul egyebütt is nagyon elterjedt. A helyhatározó nek rag hozzájárul minden irányjelölő adverbiumhoz fönek, lënek, idánok, odának, aranak,erenek, kinek, átinak (át). Az időhatározó kor rendesen az on, ben ragokkal használatos: szüretkoron, ebédkorban, aratáskorban. E ragok nélkül nominativuszkép szerepel: vagyon-e már uzsonnakor? Az óta névutót től rag előzi meg, mint a palócoknál s Erdélyben is; reggetül uta, k ëddëtül uta. A módhatározó leg ragot gyakran használja a göcseji, noha nem annyira, mint a székely. P. magánoslag, külömösleg, daraboslag (részben), egészleg.

Forrás: Pallas Nagylexikon