Godján-Szárkó

a Délmagyarországi hegyvidék (Bánsági hegység) legmagasabb és legtömegesebb hegycsoportja, Krassó-Szörény vármegye K-i határán, ahonnan az Romániába is átcsap. A hegység gerince ÉD-i irányban huzódik, e nem képez határt, miért is a K-felé aláfolyó vizek mind magyar földön erednek. A G.-nek hegységet É-on a Vaskapu (Marmara) s ennek folytatásaként a Bisztra völgye választja el a Pojána Ruszka csoportjától, Ny-on a Temes s a Porta orientalis nyergén tul a Mehádia és Béla völgye különíti el a Szemenik csoporttól és a Szretinye-hegységtől, DK-en a Cserna völgye a Domogled csoportját választja el tőle, mig ÉK-en a hegység Romániába csap át. Kiterjedése ÉD-i irányban 75 km., legnagyobb szélessége 30 km. Főcsucsai É-ról D-felé haladva a Magura Marga (1509 m.), Muntye mik (1806 m.,). Pojána Nedjei (1939 m.), Vurvu Negojo (2152 m.), Szárkó v. Szárku (2190 m.) s a romániai határon emelkedő párhuzamos hegysorban a Gugu (2294 m.), mint az egész csoport legmagasabb emelkedése, továbbá a Muriáru (2231 m.), Godján (2229 m) és Dobri Ver (1934 m.). A hegységet keskeny, mély völgyei, meredek hegyoldalai s álalában zordsága jellemzi, széleit s helyenként belsejét is rémítő hegynyilások és feneketlenségek hasogatják. Az egyes hegyeket nagy mélységek választják el, de a főgerinc meglehetős összefüggű vonalat képez. A gerincek többnyire szélesek és gyepesek s az azokból kimagasló tetők kúpalakuak v. meredek sziklaszálakba végződnek. A hegység belsejében járható ut és emberi lakás alig van. Geologiai alkotásában főleg a kristályos palák, gnájsz, csillámpala és gránit uralkodik, de a hegység egy részét a kőszénképződményhez tartozó palák és homokkövek alkotják, melyek Mehádia felé kristályos palákra és neokom homokkövekre támaszkodnak s Ny-felé neogén képletek által határoltatnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon