Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Goldziher... ----

Magyar Magyar Német Német
Goldziher... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Goldziher

Ignác, orientalista, szül. Székesfehérvárott 1850 jun. 22. Gimnáziumi tanulmányait a zirci ciszterciek főgimnáziumában és Pesten végezte. Utóbbi helyen mint gimnáziumi tanuló beiratkozott az egyetemre rendkivüli hallgatónak s Vámbérynek, ki őt a persa és török irodalomba vezette be, legbuzgóbb tanítványa lett. Eötvös József báró közoktatásügyi miniszter több éven át állami ösztöndijat juttatott neki, hogy a külföldi egyetemeken tovább képezhesse magát. Berlinben Rödigertől sémi nyelvtudományt, Lipcsében Fleischer Henriktől keleti nyelvészetet hallgatott s u. o. bölcsészetdoktori oklevelet nyert. 1872-73. Lejdában és Bécsben az ottani könyvtárak keleti kéziratai között gyüjtött anyagot későbbi dolgozatai számára; 1872. a budapesti egyetemen magántanárrá habilitálták, ugyanott 1894. rendes tanárrá nevezték ki. 1873-74. állami ösztöndijjal utazott Sziriában, Palesztinában és Egyiptomban; Kairóban több hónapon át az Azhar mecsetben az ottani sejkhek előadásait hallgatta. 1876. a bud. izr. hitközség titkára lett, 1871. a. m. tud. akadémia levelező, 1892. rendes tagjává választotta meg. A svéd király az orientalistáknak 1889. Stockholmban tartott nemzetközi kongresszusán személyesen nyujtotta át neki a szaktársai által munkáiért odaitélt nagy aranyérmet és a Wasa-rend jelvényeivel tüntette ki; külföldi tagja a hollandi keleti társulatnak és több tudományos intézetnek, 1893 óta az angol Royal Asiatic Society tiszteletbeli tagja. Részint a kormány, részint az akadémia megbizásából G. 1883 óta részt vett az összes európai orientalisták kongresszusain. A lejdai kongresszuson a sémi osztály alelnöke; 1893. a német filologusoknak Bécsben tartott kongresszusán a keleti osztály elnöke volt és minden kongresszuson előadásokat tartott. Dolgozataiban, melyek 1870 óta a Zeitschrift der deutsch. morgenländischen Gesellschaftban, az Oesterreichische Monatschrift f. den Orient-ben, a Globus-ban, a Revue de l"Histoire des Religious-ban (nevezetesek a többi közt itt megjelent: Le culte des saints chez les Musulmans, (1886) és La notion de la Sakina chez les Musulmans /1893/ c. dolgozatai), a Zeitschrift des deutschen Palestina- Vereins-ben (igen érdekes ebben a Das Patriarchengrab in Hebron c. dolgozat) nagy számmal jelentek meg, továbbá önálló munkáiban a sémi filologia és irodalomtörténet és a mohammedán vallás fejlődéstörténetével foglalkozik. Nálunk 1876 óta a szakfolyóiratokban, különösen pedig a Budapesti Szemlében, valamint az akadémia kiadásában megjelent értekezéseiben közölte kutatásai eredményét és ismertette szaktudománya időnkinti állását és haladását. A fennemlített lapoknak állandó munkatársa; Brockhaus Conversations-Lexiconjának 14. kiadása számára ő irta az arab irodalom- és müvelődéstörténelemre és az iszlámra vonatkozó cikkeket, e lexikon számára is ő irja az e körbe vágó cikkeket. Önálló főbb művei: Studien über Tanchum Jeruschalmi (Lipcse 1870); Beiträge zur Geschichte der Sprachgelehrsamkeit bei den Arabern (Bécs 1871-73), A héber nyelv elemi tankönyve (Ballagi Mórtól, a 2-ik kiad. átdolgozása); Zur Charakteristik Gelal al-Din al-Sujutis und seiner litterarischen Thätigkeit (Bécs 1872); Beiträge zur Literaturgeschichte der Shia (Bécs 1874); Der Mythos bei den Hebräern (Lipcse, 1876 angolra fordította Russel Martineau, London 1877); A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődésében (Budapest 1877, székfoglaló); Az iszlám (Budapest 1881); Le culte des ancotres et le culte des morts chez les Arabes (Páris 1885); A mohammedán jog eredete (1884); Palesztina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben (Budapest 1885); Fie Zahiriten, ihr Lehrsystem und ihre Geschichte (Lipcse 1884); Mahommedanische Studien (Halle 1889-90, 2 köt.); A pogány arabok költészetének hagyománya (Budapest 1893, székfoglaló); Der Diwan des Garwal b. Aus AL-Hutej"a (Lipcse 1893); Salih b. Abd al-Kuddus und das Zindikthum wärend der Regierung des Chalifen AL-Mahdi (London 1893; különlenyomat az orientalisták 9. nemzetközi kongresszusának aktáiból); Renan mint orientalista (Budapest 1894), stb. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is