Gomarus

Ferenc, németalföldi református teologus és az arminiusi hitvitában a szigoruan kálvinista irányu v. ortodox pártnak vezére, szül. Brüggében 1563 jan. 30., megh. Gröningenben 1641. Miután szülei Pflazba mentek lakni, követte őket G. is; tanulmányait Strassburgban, Neustadtban és Heidelbergában végezte (ez utóbbi helyen Ursinus, Zanchi és Tossanus vezetése alatt). A..M. m. frankfurti holland református gyülekezet lekésze volt 1587-94., azután lejdai tanár lett, de ezen állásáról 1600. lemondott, 1614. saumiru, 1618. gröningeni teologiai tanár lett. Már a hágai hitvitában (1609) Arminus ellenfeleként lépett fel, a dortrechti zsinaton pedig (1618-19) ő volt az arminiánusok ellen küzdő szigoru kálvinistáknak - kiket róla gomaristáknak (l. Arminiánusok) neveztek - szenvedélyes és türelmetlen vezére, és jó részt neki tulajdonítható, hogy a zsinat az arminiusi tanokra kárhoztatást mondott, s hogy az eredendő bünről, eleveelrendelésről szóló tanokat szigoruan Kálvin értelmében állapította meg. Összegyüjtött művei 1645. és 1664. jelentek meg Amsterdamban.

Forrás: Pallas Nagylexikon