Gomb

A ruházat összekapcsolására való eszköz. A legkülönbözőbb anyagból készül, fémekből, fából, csontból, bőrből, fás dióból stb. A fémgombok 4 osztályba sorolhatók, u. m. öntött, tömör, üreges és bevont gombok osztályába. Az öntött gombokat ónból v. ón és sárgaréz keverékéből, vas v. sárgaréz formába, v. esetleg homokba öntik. Az utóbbi esetben a forma készítésére egy több gombmintából összetett mintát használnak, melynél az egyes gombok vizszintes sikban vannak elhelyezve és kurta pálcákkal állanak egymással összeköttetésben. Öntés után a gombokat széttörik, megtisztítják és leesztergályozzák. A gomb fülét v. együtt öntik a gombbal, v. külön készítik és a formába ágyazzák. A tömör fémgombok rendesen vörösrézből, sárgarézből, v. tombakból készülnek. E célra lemezeket hengerelnek, melyekből kilyukasztják a tárcsaszerü gombokat. Azután hozzáforrasztják a gomb fülét s a gombokat aranyozzák v. ezüstözik. Üreges gombok két, szélükön összefüggő lemezből készülnek, melyek közül a felső domboru, az alsó többnyire sik és füllel van ellátva. Ide tartoznak az egyenruhákon alkalmazott gombok, a divat-gombok stb. A két tárcsa között néha cink v. papir betét van. A bevont gombok nagyon különféle módon és különleges szerkezetü gépeken készülnek. Rendesen azonban két fémlemezből állanak, melyek közül az egyiket posztóval, gyapjuval vagy selyemmel vonják be, mig a másikra a gomb fülét erősítik. A bevonásra v. szövetet v. fonalat használnak; az első esetben a szövetből köralakot vágnak ki, mely nagyobb a készítendő gombnál, erre ráhelyezik a fémlemezeket és az egészet melegített formába teszik, miáltal a szövet széle feltüremlik, s a szövet szélét azután bélyegzővel rányomják a fémlemezekre; a második esetben a gombot egy lassan forgó, ferde orsóra helyezik és a fonalat gyorsan forgó orsó segítségével vezetik a gombhoz. Kőcsont-, gyögyház-, kókuszdió- és fa-gombok rendesen egyszerü esztergapadon készülnek, az igy nyert gombokat aztán külön furógépeken lyukakkal látják el. A szarugombokat melegen préselik. Ujabban kaucsuk- és gummi-gombokat is készítenek.

A gombok nyomaira már a régebbi kőkorban (paleolit) rátalálunk. Hazánkban persze nem, mert ennek területét e korszakban még nem lakta ember, de a franciaországi u. n. magdeleni korszak leletei közt vannak rénszarvasagancsból faragott kicsiny korongok, melyek a közepükön át vannak furva. Ezek a legkezdetlegesebb gombok, melyeket ugy erősítettek a ruhára, hogy a lyukon át szijat huzván, a szij külső végére bogot, belső végére hurkot kötöttek. E gombok legtöbb esetben oly pazarul ékítvék különféle karcolatokkal, hogy némely szakember eleinte épp ezért vallásos tárgyaknak hitte. A csiszolt kőkorban oly kőből csiszolt gombok fordulnak elő, melyeken két egymással közlekedő lyuk van, ugy hogy a szijat ezen keresztül huzván, nem volt szükség a külső oldalon csomót kötni, csak egyszerüen összekötötték a szij két végét s készen volt a hurok. A bronzkorban érik el a gombok legteljesebb kifejlődésüket. Ekkor már valóságos füllel látják el, formájuk ugyanaz, amit ma pityke alatt ismerünk, sőt nem hiányoznak e korban a kettős gombok sem, melyek hasonlók a mi mai kézelőgombjainkhoz.

A gombkötő iparnak Magyarországon nincs nagy jelentősége. 3 gyári vállalat kivételével csak kisipari jellegü. Ezen gyárak közül 2 Budapesten, egy pedig Pozsony vármegyében van, utóbbi különösen vasuti paszomány-felszerelési czikkekre fekteti a fősulyt. Általában van hazánkban az 1890. évi iparstatisztika szerint 233 önálló gombkötő (paszományos), akik foglalkoztatnak 13 tisztviselőt, 8 kisegítőt, 127 segédet, 67 tanoncot, 75 fiatal (16 éven aluli) munkást és 36 napszámost. A gombkötéssel összesen foglalkozó egyének száma hazánkban 801, és pedig 290 nő és 511 férfi. Ezen iparág csekély jelentőségét leginkább az igazolja, hogy a 233 önálló vállalat, illetve iparos között van 156 olyan, ki csak egyedül, segédszemélyzet nélkül dolgozik.

Forrás: Pallas Nagylexikon