Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gombák... ----

Magyar Magyar Német Német
Gombák... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gombák

Részben penészek, spórából keletkező klorofillumtalan, tehát átsajátítani nem képes sejtek sorából v. fonalakból álló oly telepes növények, amelyek fonalai (Hypha, l. Fonadék) a legkülönfélébb alakulásokat tüntetik elő.

Innen ered a G. fogalmának a kutatással együttjáró eltérő megállapítása. Behatóbb vizsgálatok a G. fogalmát mind szükebb térre szorítják. A G. termősejtje vagyis spórája 1. a fonal végének fokozatos lefüződésével szabadon (akrogén módon) és egyenkint (láncspóra, conidium, stylospora), v. 2. a fonal vastagodott és külön sejtté vált végének (spóratartó) belsejében (endogén módon) keletkezik. A spóratartó belseje egyetlen-egy sejtet zárhat be (chlamydospora), v. pedig sokkal gyakrabban számos sejtet, ekkor spóratok (sporangium) a neve. Egy gombafaj többféle spórát is teremhet. A rajzó spóra csak alsóbbrangu gombákon terem, engedékeny és egyetlen-hártyáju sejt, egy v. két rezgő fonallal (csillangó) és belsejében alakját és helyét változtató vizbuborékkal (vacuola), aminek következtében tápláló folyadékában magánosan fickándozik, vagy pedig társasan hemzseg, rajzik. Az első észlelők e rajzókat állati teremtésnek gondolták, zoospórának v. állatspórának nevezték. A mozdulatlan nyugvó spóra burokja jobbadán kettős. A belső sima, szintelen és vékony (endosporium), a külső felszine röges, szines és vastag (exosporium). Egy spóra tartalma fokozatos feleződéssel 2, 4, sőt többsejtü, azaz összetett spórává is feslik szét. Élettan szempontjából van elsőd v. nyári spóra (protospora), amely csak azonnal a kiszabadulás után és rendesen termő helyén csirázhatik, különben elsorvad, meg olyan, amely táplálatlanul, mintegy bebábozódva sokáig életben marad és csak akkor csirázik ki, amikor kedvező körülmények közé jut. A G. életének csupán végső szakában képződik ilyen tartós spóra (teleutospóra). Vastagburku módosulását telelőnek nevezzük. A legtöbb spóra protoplasmája a burkot bizonyos helyen, amely rajta meg is látszik, áttöri és mint csirázó-tömlő belőle kibujva csirázik. A rajzó spóra csupán megnyugvása, sőt megvedlése, vagy pedig saját felduzzadó burokjának megemésztése után csirázik. A G. legalsó csoportjának csirázó-tömlője az őt tápláló gazdanövény sejtfalának átfurása után azonnal összehuzódik. Az élesztő G. csirázó-tömlője a kiszabadulás után azonnal v. pedig még csak tovább-csirázás után huzódik össze és meggömbölyödik, ugy hogy egyenlő spórák összefüggő sora vagy gyér ágazata keletkezik. Első fióksejtje ritkán hasonlít anyjához, de a következők olyanok. A peronospórák, üszög- és rozsdafélék csirázótömlője szét is sarjadzik, fonalai oly sajátságosan zsugorodnak össze, hogy erről is megkülönböztethetők.

A legalsóbb G. csirázótömlőjéből mindjárt a termőtest képződik (chytridium); de a többiéből végének növekedésével fonalas-tömlő (hypha) keletkezik, amely el is ágazhatik, ugy hogy egész gyep vagy összeágazódás, a gombatelep vagy G. molyha (mycelium) támad. Ez a termőtest fakadásig egyetlen-egy sejt maradhat, de közfalak képződésével többsejtüvé is válhatik. Az elágazások helyén rügysejtek is keletkezhetnek. A telep életének első szakában jobbadán táplálékába beágyazódva csupán táplálkozik. Csak később léphet ki egy része a levegőbe, még pedig többnyire az árnyékos oldalra, azaz a világosságtól elfordulva. A termőhely, szerint elhalt állati, illetve növényi szövetekből v. vegyületekből élhetnek (saprophyta), másrészt élősködők (parasita), még pedig vagy egészen belemerülten v. rajtok. Némelyek az év más-más szakában fakadt spórájukkal csak bizonyos állat vagy növénynek élő vagy elhalt szöveteiben (vegyületeiben) élhetnek meg nemzedékvándorlással, miközben minden egyes nemzedék alakra nézve is eltér (ivadék-változás). Egyes faj különböző nemzedéke mind szaprofita, mind parazita vagy váltakozva. A telep fonalvége a táplálék szerint módosul; némelyik csupán letapad, majd szürcsölő fonállá (haustorium) alakul stb. A tápláló-moholyból a tömlős meg a hártyás G. a levegőbe pókhálós vagy kócos összeszövődéseket bocsájtanak; ezeknek különböző rétegzetük is lehet. A moholy termőhelye szerint rövidéletü (a rozsda) v. hosszuéletü (a fák rákfenéje, bábasöpreje). Az egynyári telep az élő növényen v. állaton sajátságos gubacs vagy szemölcs kinövését okozhatja. A tartós moholy fák gyökereire emlékeztető, néha elágazó zsinegekké fásulhat meg, belőle sokáig nem fakad termőtest (rhizomorpha), ugy hogy ezeket, bár más gomba fejlődésének egyes mozzanata v. alakulása külön G.-nak tekintették. A tartós moholy legfeltünőbb alakulása a vastagkocsánu és bunkós- vagy tányérosfejü sclerotium. Most már a G. akárhány fajának ismerik a sclerotiumát. A G. termőteste igen változatos alaku. A belemerült G. molyhának végfonalai egyszerüek. De már a rozsda- és penészféléké, amely kijut a levegőbe, aprólékosabb: gomb-, findsa-, ernyő-, ecset-, seprő-, bokor- és más alaku, majd rövid, majd hosszu kocsánon, egyenkint vagy egész vánkosokká társulva. A tömlős G. termőtestét a hozzá hasonlított tárgyról nevezték el, p. kalap, levél, buzogány, findsa, köbölke stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is