Gombák

A gombák eukarióta sejtekből álló, egy- vagy többsejtű, általában fonalas felépítésű, színanyagot nem tartalmazó, kitintartalmú sejtfallal rendelkező élőlények, melyek az élővilág egy önálló országát alkotják. A gombák a szárazföldi körülményekhez alkalmazkodtak. Táplálkozásuk szerint vagy szaprofiták (azaz korhadékokat, az elpusztult élőlények maradványait fogyasztják), vagy mikorrhizásak (gyökérkolonizálóak azaz a gyökerén keresztül szimbiózisban élnek egy gazdanövénnyel), vagy pedig az élő gazdaszervezetet lebontandó szerves anyagként hasznosító paraziták. Szaporodásuk rendszerint a széllel szállítódó spórákkal történik. Becslések szerint akár 100 000 fajuk is lehet. A gombák kutatásával a mikológia foglalkozik. A gombák rendszertana. A rendszertanban régebben a növények világába sorolták, de mivel az anyagcseréjük alapvetően lebontó, és oxigént nem termelnek, ezért önálló rendszertani országba sorolták át őket. Monofiletikus csoport, tehát fejlődéstörténetileg egyetlen közös ősre vezethetők vissza. A gombákat a következő törzsekre osztják: Egysejtűek, Élesztőgombák (Zygomycota) - gyakran a tömlősgombák, illetve a bazídiumos gombák törzsébe sorolják őket Többsejtűek, Rajzóspórás gombák vagy vízigombák (Chytridiomycota). Szaprofiták vagy növényi és állati paraziták. Járomspórás gombák vagy penészgombák (Zygomycota). Szaprofiták, mikorrhizásak vagy paraziták. Endomikorrhiza-gombák (Glomeromycota). Korábban a járomspórás gombák egyik osztályának, újabban különálló törzsnek tekintik. Közös tulajdonságuk, hogy egy gazdanövény gyökerével endomikorrhizát (a gyökéren belüli sejtszimbiózist) hoznak létre, segítve a gazdanövény tápanyag-felvételét. Konídiumos gombák (Deuteromycota). Különböző penészek, pl. Penicillium, Candida. Egyes fajaikat, az úgynevezett nemespenészeket az élelmiszeriparban használják fel (sajtgyártás, csokoládékészítés). Több csoportjuk igen jelentős gyógyszer-alapanyag. Ugyanakkor betegségeket, például a bőr gombás fertőzését okozó epidermofita gombák is tartoznak ide. Jellemzően konídiummal, ivartalanul szaporodnak, de környezetüktől függően ivaros szaporodásra képes alakjaik is lehetnek - ezek közül egyesek a járomspórás gombák, mások a tömlősgombák közé tartoznak. Tömlősgombák (Ascomycota). Eddig mintegy 12000 fajukat írták le. A gombafonalak végén tömlőszerű képződményekben alakulnak ki a spórák. Több ehető gomba is tartozik ide (kucsmagomba, szarvasgomba). Bazídiumos gombák (Basidiomycota). A fonalak szövedéke teleptestet alkot. A teleptest része a kalap és a tönk. A gombafonalak végén alakul ki a bazídium, amely egy megvastagodott rész. A bazídium kis nyúlványain helyezkednek el a spórák. A bazídiumos gombák közé tartozik az ehető gombák legnagyobb része. A gombákhoz hasonló tulajdonságokkal is rendelkeznek a nyálkagombák és a moszatgombák (pl. a szőlőperonoszpóra) és számos egyéb olyan szaprofita vagy parazita, egysejtű élőlény is, amelyek ugyanakkor az amőbákra jellemző önálló mozgásra is képesek. Egyes újabb rendszertani elméletek szerint mindezek az élőlények a szócikkünkben tárgyalt "valódi gombák" (Fungi) mellett a gombák tágabb országcsoportján belüli újabb önálló országokat alkotnak (Myxomycota, Plasmodiophoromycota, Stramenopila). A hagyományos rendszertan ugyanakkor az ilyen egysejtűeket nem a gombák, hanem a véglények országának (Protista) különböző törzseibe sorolja (Chromista, Rhizaria, Amoebozoa).