A mindennapi életben gyakran előforduló alakja a
mérgezéseknek, mely igen általános elnevezés alá fogva, tulajdonképen ma már
nem mondható szigoruan tudományosnak. Sajnos, olyan általános megkülönböztető
jelek, melyek alapján biztossággal föl lehetne ismerni, hogy melyik gomba
mérges és melyik nem az, nem ismeretesek. Az bizonyos, hogy egyes gombafajok
undorító szaga vagy ize, szinök, tejnedvük, vagy azon körülmény, hogy a kés
vasát vágás közben megbarnítják, mind nem használhatók arra, hogy biztosan
eldöntsük mérges-e a gomba vagy nem? Számos emberen teljesen ártatlan
gombafajok evése után is támadhatnak olyan jelenségek, mintha meg volna
mérgezve (hányás, hasmenés, kólika stb.), sőt halálos végü megbetegedés is. Az
ilyen esetek nem mondhatók G.-nek, egyszerü hevenyés gyomorrontások azok,
milyeneket éppen a gombák könnyen okozhatnak. A gombákban igen sok a viz (egész
90 %-ig), de gazdagok növényi fehérjében és zsirban is. Igy Kohlrausch szerint
a szárított kucsmagombában 35 % protein és 2, % zsir van, a Helvella
esculentában 26,6 % protein és 2,2 % zsir; a közönséges csiperkében (Agaricus
campestris) 17 % fehérje és 1,4 % zsir. Némelyik gombának tehát a huséval is
fölérő tápláló ereje van és nehány évtized előtt e körülményre támaszkodó
humánus egyletek is alakultak, hogy a szegény, jó táplálékban szükölködő népet
gombával lássák el s őket azok termelésére beoktassák, buzdítsák. Mind
világosabb lesz azonban, hogy e törekvések csak elméleti értéküek; mert a
gombáknak a hussal szemben az a nagy hátrányuk van, hogy kiváló tápláló erejük
mellett rendkivül nehezen emészthetők, továbbá nagy viz-, fehérje- és
zsirtaltalmuknál fogva igen könnyen bomlanak, rothadásnak indulnak, s ilyenkor
épp ugy mint a romlott hurkában, sajtban stb. mérges bázisok, promainok
képződnek bennük, melyek a leghevesebb gyomor- és bélhurutot okozhatják. Innen
van, hogy nedves helyen, hosszabb állás közben az ehető gomba is mérgessé
válhat; bár fordítva az is ismeretes, hogy némelyikük állás közben mérgező
tulajdonságai egy részét elveszti; igy p. a légyölő gomba frissében a legyeket
megöli, ellenben szárított állapotában nem mérgező azokra. Amint az ehető gomba
bizonyos körülmények közt megháboríthatja az egészséget, épp ugy fordítva
bizonyos kezelés mellett a mérges gombák némelyike ehetővé válik. Ezt
bizonyítja, hogy Kamcsatkában (sőt régente egész északi Európában) a
legmérgesebb gombát, az Amanita muscariát, élvezeti cikk gyanánt használják. E
gomba a hasiséhoz hasonló bódulatot és vidámságot (l. Berserkr) okoz s a
kamcsadálok, korekek, osztyákok, szamojédek drága pénzen vásárolják, sőt e
népfajok annyira rabjai az e gombával való élésnek, hogy a szegénysorsuak a
bódulatban levő gazdagok vizelletét isszák meg, hogy maguk is elkábuljanak.
Mindig ajánlatos jól és sokáig beáztatni a gombákat, mielőtt asztalra kerülnek.
Ponfick tanár azt állítja, hogy tulajdonképen minden gomba mérges, de a mosás
és áztatás a mérges anyagot kivonja belőlük s ezáltal veszélytelenekké lesznek.
Azt is számos eset bizonyítja, hogy a gombákat veszedelmes ujra felmelegített
állapotukban enni.
A G. első jelei rendesen 6-8 órával az evés után kezdődnek,
ritkán korábban, inkább később, 18-24 óra mulva. Rendszerint heves kólika, majd
nyálfolyás és hányás következik, mely utóbbi alig csillapítható. 4-5 napig is
eltart. Igen heves hasmenés is szokott lenni, mely később egészen vizszerü, a
rizsléhez hasonló, mint koleránál. A sok vizvesztés következtében a bőrnek
teltsége leapadt, a szemek beesvék, a fejnek kiálló részei (orr, fülek)
kihegyesednek és jéghidegek, nehéz lélegzés, a bőrnek elkékülése és gyakran
görcsök jelentkeznek. Utóbbiak és az olykor észlelhető aluszékonyság
valószinüleg a vérben felhalmozódó szénsavból van; mig a jellemző
csillapíthatatlan szomjuság a test nedveinek veszteségét igyekszik pótolni. A
valódi G. a leggonoszabb mérgezések közé tartozik, ha már egyszer a maga
teljességében kifejlődött; de ha a krizisen tul van, akkor gyors az egészséges
állapotba való visszatérés. Ellenszerei: gyors orvosi segély, hánytatók és
hashajtók adása, vizbe habart tojásfehérje, izgató italok (fekete kávé, cognac,
pálinka, éter), kámfor; a bőrnek izgatása, a lélekzés javítása végett; annak
melengetése az erős kihülés ellen; jégpilulák a kinzó szomjuság ellen. A
mérgezés első napjaiban a beteget ajánlatos tejkurán tartani. legjobb óvószer
azonban a G. ellen az a szabály, hogy olyan gombából, amit a magunk hosszu
tapasztalásából alaposan nem ismerünk, ne együnk, továbbá, hogy a gombák első
főzővizéből ne együnk, hanem öntsük azt ki.
Forrás: Pallas Nagylexikon