Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gombamérgez... ----

Magyar Magyar Német Német
Gombamérgez... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Gombamérgezés

A mindennapi életben gyakran előforduló alakja a mérgezéseknek, mely igen általános elnevezés alá fogva, tulajdonképen ma már nem mondható szigoruan tudományosnak. Sajnos, olyan általános megkülönböztető jelek, melyek alapján biztossággal föl lehetne ismerni, hogy melyik gomba mérges és melyik nem az, nem ismeretesek. Az bizonyos, hogy egyes gombafajok undorító szaga vagy ize, szinök, tejnedvük, vagy azon körülmény, hogy a kés vasát vágás közben megbarnítják, mind nem használhatók arra, hogy biztosan eldöntsük mérges-e a gomba vagy nem? Számos emberen teljesen ártatlan gombafajok evése után is támadhatnak olyan jelenségek, mintha meg volna mérgezve (hányás, hasmenés, kólika stb.), sőt halálos végü megbetegedés is. Az ilyen esetek nem mondhatók G.-nek, egyszerü hevenyés gyomorrontások azok, milyeneket éppen a gombák könnyen okozhatnak. A gombákban igen sok a viz (egész 90 %-ig), de gazdagok növényi fehérjében és zsirban is. Igy Kohlrausch szerint a szárított kucsmagombában 35 % protein és 2, % zsir van, a Helvella esculentában 26,6 % protein és 2,2 % zsir; a közönséges csiperkében (Agaricus campestris) 17 % fehérje és 1,4 % zsir. Némelyik gombának tehát a huséval is fölérő tápláló ereje van és nehány évtized előtt e körülményre támaszkodó humánus egyletek is alakultak, hogy a szegény, jó táplálékban szükölködő népet gombával lássák el s őket azok termelésére beoktassák, buzdítsák. Mind világosabb lesz azonban, hogy e törekvések csak elméleti értéküek; mert a gombáknak a hussal szemben az a nagy hátrányuk van, hogy kiváló tápláló erejük mellett rendkivül nehezen emészthetők, továbbá nagy viz-, fehérje- és zsirtaltalmuknál fogva igen könnyen bomlanak, rothadásnak indulnak, s ilyenkor épp ugy mint a romlott hurkában, sajtban stb. mérges bázisok, promainok képződnek bennük, melyek a leghevesebb gyomor- és bélhurutot okozhatják. Innen van, hogy nedves helyen, hosszabb állás közben az ehető gomba is mérgessé válhat; bár fordítva az is ismeretes, hogy némelyikük állás közben mérgező tulajdonságai egy részét elveszti; igy p. a légyölő gomba frissében a legyeket megöli, ellenben szárított állapotában nem mérgező azokra. Amint az ehető gomba bizonyos körülmények közt megháboríthatja az egészséget, épp ugy fordítva bizonyos kezelés mellett a mérges gombák némelyike ehetővé válik. Ezt bizonyítja, hogy Kamcsatkában (sőt régente egész északi Európában) a legmérgesebb gombát, az Amanita muscariát, élvezeti cikk gyanánt használják. E gomba a hasiséhoz hasonló bódulatot és vidámságot (l. Berserkr) okoz s a kamcsadálok, korekek, osztyákok, szamojédek drága pénzen vásárolják, sőt e népfajok annyira rabjai az e gombával való élésnek, hogy a szegénysorsuak a bódulatban levő gazdagok vizelletét isszák meg, hogy maguk is elkábuljanak. Mindig ajánlatos jól és sokáig beáztatni a gombákat, mielőtt asztalra kerülnek. Ponfick tanár azt állítja, hogy tulajdonképen minden gomba mérges, de a mosás és áztatás a mérges anyagot kivonja belőlük s ezáltal veszélytelenekké lesznek. Azt is számos eset bizonyítja, hogy a gombákat veszedelmes ujra felmelegített állapotukban enni.

A G. első jelei rendesen 6-8 órával az evés után kezdődnek, ritkán korábban, inkább később, 18-24 óra mulva. Rendszerint heves kólika, majd nyálfolyás és hányás következik, mely utóbbi alig csillapítható. 4-5 napig is eltart. Igen heves hasmenés is szokott lenni, mely később egészen vizszerü, a rizsléhez hasonló, mint koleránál. A sok vizvesztés következtében a bőrnek teltsége leapadt, a szemek beesvék, a fejnek kiálló részei (orr, fülek) kihegyesednek és jéghidegek, nehéz lélegzés, a bőrnek elkékülése és gyakran görcsök jelentkeznek. Utóbbiak és az olykor észlelhető aluszékonyság valószinüleg a vérben felhalmozódó szénsavból van; mig a jellemző csillapíthatatlan szomjuság a test nedveinek veszteségét igyekszik pótolni. A valódi G. a leggonoszabb mérgezések közé tartozik, ha már egyszer a maga teljességében kifejlődött; de ha a krizisen tul van, akkor gyors az egészséges állapotba való visszatérés. Ellenszerei: gyors orvosi segély, hánytatók és hashajtók adása, vizbe habart tojásfehérje, izgató italok (fekete kávé, cognac, pálinka, éter), kámfor; a bőrnek izgatása, a lélekzés javítása végett; annak melengetése az erős kihülés ellen; jégpilulák a kinzó szomjuság ellen. A mérgezés első napjaiban a beteget ajánlatos tejkurán tartani. legjobb óvószer azonban a G. ellen az a szabály, hogy olyan gombából, amit a magunk hosszu tapasztalásából alaposan nem ismerünk, ne együnk, továbbá, hogy a gombák első főzővizéből ne együnk, hanem öntsük azt ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is