Gömbös elválás

(ásv.,). Sok kőzet mállás közben csupa apróbb-nagyobb gömbökké válik és szerkezetének ezt a megváltozását G.-nak mondjuk, megkülönböztetésül a gömbös kiválástól, miről akkor szólunk, ha a gömbös szerkezetü kőzet ezt az alakját eredeti képződésekor kapta. A G. folytán keletkezett gömbök legtöbbnyire héjas szerkezetüek, vagyis hagymaszerüleg több héj fejthető le róluk, csupán közepe felé találni rendesen egy még ép, szilárd magot. Legtöbbször szabálytalan alaku, nem ritkán lapos gömbök, néha 1/2 m. átmérőjüek. A G. elég gyakori különféle tömeges kőzeteknél, de legkiváltkép bazalt és augit-trachitnál, kevésbbé a porfirnál és gránitnál; egyéb kőzetek közt homokköveknél sem ritka (Kolozsvár vidéke). Bazaltjainkon és trachitjainkon elégszer tapasztalható, igy p. igen szépen Visegrád vidékén is, a Lepenz patak jobboldalán lévő kőbányákban. A gömbös kiválás nem gyakori jelenség; a külföldi irodalomban ezt a vulkáni üvegeken és szurokköveken kivül csakis quarc-profirok és dioritokban említik, ellenben nálunk trachitban fordul elő. Legnevezetesebb a selmecbányai István aknabeli, továbbá a Mátrában Gyöngyöstől É-ra a Solymos helység mellett előforduló gömbös-trachit. A külföldi gömbök közül legrégebben és legjobban ismertes a korzikai gömbös diorit vagy korzit, tovább az Altai-hegységből és az Odenwaldból valók. Felső-Elzászban Woerheim vidékén, valamint Franciaországban Les Boutiquiere mellett vannak gömbös kiválásu kőzetek. V. ö. Szterényi H., Selmeci és Mátrahegységbeli gömbös és sphaerulithos trachytok (Földtani Közlöny 1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon