Gömör

(előbb Gömör és Kishont) Vármegye. Hazánk Tisza-jobbparti részében, területe 4275,4 km². Határai É-on Liptó és Szepes, K-en Abauj-Torna és Borsod, D-en ez utóbbi és Heves, Ny-on Nógrád és Zólyom vármegye. G. földje tulnyomóan hegyes s nagyobb lapály az egész vármegyében nincsen. Legmagasabb hegységei É-i részében emelkednek, miért is az egész vármegye D-felé lejtősödik s folyóvizei is kivétel nélkül mind arra veszik utjokat. É-i határát képezi az Alacsony-Tátra hatalmas láncolata, melynek két tagja, a Vapenica és a Királyhegy csoportja G. és Liptó vármegyék határain mered az égnek.

Az Alacsony-Tátra jellemző hosszanti gerincén a Homolka vagy Zadnja hola (1661 m.), a Vapenica (1692 m.), Orlava (1841 m.) és a Királyhegy vagy Kralova hola (1943 m.) a főbb emelkedések; az ezek által képezett gerincet csak a Prehiba nyerge (1190 m.) rovátkolja erősebben. Az Alacsony-Tátra ezen gerince D-felé hirtelenül ereszkedik a Garam völgyébe, mely az Osztroski-Vepor-hegységtől választja el. E hegységnek több csoportja ágazza be a vármegyét; K-felé a Murányi fensik (l.o.) érdekes mészképződményei terülnek el, melyek az 1391 m. magas Kljakban érik el legnagyobb magasságukat. Ezt a Zavadka és Tiszolc közti nyereg (1007 m.) a Fabova-hegységtől (l.o.) választja el, melynek hasonnevü csúcsa (1441 m.) a vármegye Ény-i határát jelöli. Ezt a Furmaniec-völgy nyerge (865 m.) különíti el a szintén a határon emelkedő Veportól (1344 m.). A nevezett hegységektől s illetve a Tiszolc, Murány és Vernár irányában huzott vonaltól K-re a Gömör-Szepesi Érchegység (l. Érchegység 3.) különböző csoportjai terülnek el, D-felé egészen a Sajó völgyéig. Ezen, egészben véve a középhegység magasságát tul nem haladó kiterjedt hegység egymás mellé csoportosuló hullámzatos hegytömegek rendszere, melynek fő emelkedési vonala Nagy-Rőce vidékéről ÉK, majd K- és DK-re vonul; legmagasabb csúcsai: a tiszolci Tersztye (1117 m.), a Nagy-Rőce fölötti Kakas vagy Kohut (1411 m.), Sztolicsna (1480 m.), a dobsinai Babina (1278 m.) és a vármegye K-i határát szegélyező Pozsálló v. Ökörhegy (1290 m.) és Pipityke (1226 m.). A hegység főbb csoportjai a ratkói, rőcei, dobsinai és Szulova-hegycsoport. A vármegye K-i részét az Abauj-Tornai mészkőhegységhez tartozó pelsőci és szilicei fensik foglalja el, hiressé vált barlangvidékével (Aggtelek, Szilice). Az Érchegység a D-felé irányult folyók völgyei közt mind mélyebbre ereszkedik alá s Rimaszombat, Rima szécs és Bánréve táján a Sajó völgyében véget ér. A Sajótól D-re emelkedő Ajnácskői-hegység (l.o.) már a Magyar Középhegység tagja.

Története. A honfoglalás korában a legelső megszállott területek közé tartozik. Kézai szerint Örs nemzetsége szállotta meg a Sajó mellékét. Mint önálló vármegye már 1209. okiratilag szerepel és az egész XIV. századon keresztül Torna vármegye (hajdan királyi praedium) is Gömörrel együtt tartotta gyüléseit. Hont vármegye a XV. sz. elején két részre szakadt és Kis-Honttal ezen időtől kezdve hol mint önálló megyével, hol «districtus Kis-Hont» néven mint Hont vármegyének tartozékával találkozunk, mig az 1729. évi XXIII. t.-c. kimondta, hogy a kis-honti járás Hont vármegye mellett maradjon, ugy hogy az egyik alispán, egy szolgabiró és egy aljegyző Kis-Hont kebeléből választassék és minden ottan tartassék. Az 1802. IX. t.-c. az anyamegyétől Nógrád területe által elválasztott Kis-Hontot Gömör vármegyéhez kapcsolta. Az 1881. LXIII. t.-c. Torna vármegyét Abaujjal egyesítve, annak volt dernői járását is Gömörbe osztotta be. Nagy vonásokban ez a mai Gömör vármegye kialakulásának menete. Ennek emlékét tartotta fenn 1882. évig azon szokás, hogy a vármegyei gyüléseket felváltva Rimaszombatban és Pelsőcön tartották, amaz egykor Kis-Hontnak, ezen Gömörnek lévén székhelye; mignem az 1882 márc. havában Pelsőcön tartott rendkivüli vármegyei közgyülésben véglegesen elhatároztatott, hogy az egyesített vármegyék székhelye kizárólag Rimaszombat legyen. 1883 márc. közgyüléséből pedig a kormányhoz felterjesztést intézett olyatén törvényhozási intézkedés megtétele végett, hogy a vármegye magát jövőben a «Kis-Hont» elhagyásával egyedül «Gömör» vármegyének nevezhesse; ez irányában azonban még felsőbb intézkedés nem történt.

Gömör vármegye területe ősrégi idők óta lakott hely volt, amint azt az aggteleki barlangban eltemetve és a cseppkőrétegek által bevonva talált őskori embereknek tetemei, meg az ugyanott talált konyhahulladékok mutatják. Ezen emberevők után civilizáltan népeknek nyomait mutatják a bronzleletek és a bányászatnak igen régi nyomai, melyek messzire bevezetnek a magyarok honfoglalása előtti időkbe. A tatárjárást megelőző korból Gömör vármegyére, különösen bányászatára, ami a vármegye történetének is középpontját képezi, csak kevés okmányi vonatkozás maradt fenn. Az ércekben dus bányák birtoka kelti fel itten egyeseknek érdeklődését. Rozsnyót már 1291. kapta II. Endrétől Lodomér esztergomi érsek s igy az az esztergomi érsekség birtokába jutott, amit Róbert Károly 1323 megerősített. Rozsnyó ettől kezdve a hozzá tartozó Csucsom és Nadabula helységekkel egyik bányavidéknek középpontjává lett és széleskörü önkormányzattal biró várossá fejlődött. Másik nevezetes középpontja a Rima völgyében 1268 táján a kalocsai érsekség birtokán keletkezett Rimabánya, amely később, a XV. sz.-ban már mint az ajnácskői vár tartozéka a Guthi Ország-család birtokában volt. Harmadik pedig a Csetnek és Dobsina vidéke, a közös eredetü csetneki és a pelsőci Bebek családoknak IV. Béla 1243-iki adománylevele alapján, mely szerint a két család közös őse Máté Berzétét, Pelsőcöt, Csetneket stb. kapta birtokul. Dobsina a Csetnekiek pártfogása alatt keletkezett és virágzott fel.

A déli vidéken az ajnácskői, gedei és serkei várak és a hozzájok tartozó uradalmakért a Lorántffyak és Felediek közt a viszályok messze behuzódnak XVI. sz.-ba, amikor a perlekedő felektől Ráskay Gáspár az ajnácskői és gedei várakat kezére kerítette; ettől Gedét Bebek Ferenc foglalta el, majd gersei Pethők kerítették kezükre, mig egy 124 éven át huzódott pör után az akkor már romban heverő várat a hozzá tartozó Feledy féle javakkal 1594. a Kubinyiak kapták meg. Ettől kezdve itten a Lorántffyak és Kubinyiak az uralkodó családok. 1628. II. Ferdinánd király az ajnácskői várat és tartozékait Bosnyák Tamás honti főispánnak és több más méltóság viselőjének adományozta és abba őt I. Rákóczi György neje, Lorántffy Zsuzsánnának és rokonainak tiltakozása ellenére be is igtatta. Az északi vidéknek egykori várai: Csetnek, Pelsőc, Jolsva, Murány, Krasznahorka. A két első a csetneki és a pelsőci Bebek családok ősi fészkei; Jolsva legrégibb uraiul az Illsva nemzetséget említik; Murány építőiül a Bebekeket, Illsvaiakat és Giskra Jánost emlegeti a hagyomány; mig Krasznahorka építésének legrégibb emléke egy IV. Béla koráig visszanyuló mondában enyészik el. A regényes hegyvidék számos ormán vannak még kisebbszerü omladékok. Emlékei a hatalmaskodó nagy urak, a husziták és törökök dulásainak.

A vármegye történeti hagyományai a honfoglalás koráig nyulnak vissza, amikor Huba vezér vitézeivel ottan megtelepedett és a Gortva völgyének egyik vára az ő leányától Hajnácskától, a másik Gedő nevü hadnagyától kapta nevét (Hajnácskő, Gede). A honfoglalást követő századok itten is a szervezkedésnek kora. Kifejlődik a vármegyei rendszer; bányatelepek, városok keletkeznek; kiemelkednek a később történeti szerepre hivatott törzsökös nemes családok. A hatalmas Bebekeknek mondai őse felépítteti a hét várat: Berzéte, csetnek, Krasznahorka, Pelsőc, Sólyomkő, Szádvár, Torna, melyekből később az utódok kis királyokként uralkodnak és zsarnokoskodnak. A XIV. sz.-ban teljes erőre fejlődnek a bányavárosok: Csetnek 1328. Korpona jogát nyerte és ebben részessé lett Dobsina is. Rozsnyó Demeter esztergomi érsek 1382-iki kiváltságlevelével városi jogokat nyert, amit Rimabánya már 1268. és 1270 kapott István kalocsai érsektől. A csetneki, Bebek és más hatalmas családok közt lefolyt viszályok, bányafoglalások töltik be a vármegye történetének lapjait a mohácsi vészig. Ezek mellett a XV. sz.-ban Giskrának rabló hadai fészkelték itt be magukat s I. Mátyás királynak hivei, Loránd György gömöri főispán és Zápolya István csak hosszas harcok után vehették el tőlük Balogot, Derencsént, Gömört, Osgyánt, Rimaszombatot, Sajónémetit, Serkét, Szécset, Szkálnokot és végre legerősebb fészküket, Murányt. Ezen harcok idejéből maradtak fenn a rahói várkastélyhoz, Vereskőhöz és a Királyhegyhez kötve, a nagy király vadász- és szerelmi kalandjairól szóló mondák és a király igazságszeretetéről tanuskodó hagyomány, amely szerint a gömöri szőllőhegyekben tanította az urakat a jobbágy munkájának becsülésére. A pártkirályok és a török hódítás korában Gömör vármegye is sok viszontagságnak volt kitéve. A hires kalandorok, Balassa Menyhért, Basó Mátyás és a Bebekek a királyokkal együtt változtatták a várak birtokát, örökös harcot viselve egymás és a királyi hadak ellen. A törökök több déli vár: Balog, Szécs, Gede stb. bevétele után Rozsnyóig, Dobsináig portyáznak. Ekkor pusztul el a legtöbb vár, történelmi szereplőkül csak Murány és Krasznahorka maradván meg. Murányt 1609. Széchy Tamás szerezte meg s ettől fogva a Széchyek Balognak, Jolsvának és a vármegye nagy részének uraivá levén, köréjük csoportosulnak a XVII. sz. alkotmányos küzdelmeinek Gömörben lefolyt nevezetesebb eseményei. 1644 jul. 5. vette be Wesselényi Ferenc nádor Murány várát és urnőjének, a szép Széchy Máriának szivét, ezzel I. Rákóczi Györgytől III. Ferdinándhoz térítve a vármegyét is. Murányban szőtték össze a Wesselényi-féle összeesküvés fonalait, amig a nádor halála után 1670. lotaiai Károlynak át nem adta Széchy Mária a várat. A Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc-féle felkelések alkalmával is Murány és az Andrássyak krasznahorkai vára a gömöri események főhelyei, ahol sürün váltakoznak a kuruc és labanc hadak.

A 16 éves török háboru felmentette Gömör vármegyét a hódoltság alól, a szatmári békekötéssel bezárul a nemzeti harcok hosszu sora. A várak egymásután romba dőlnek, a kedvüket egykor a harcok zajában kereső főurak a tárogatók harsogásánál kedvesebb zenének tekintik a kohók és hámorok egyhangu zakatolását. A hatalmas murányi uradalmat 1720. Koháry István vette meg, utódaitól az 1826. a Szász-Coburg-Gothai hercegi házra szállott; Krasznahorkát tartozékaival az Andrássyak birják. Ezen két főuri családnak érdeme azon nagymérvü bánya- és vasipar, amelyet a vármegye földrajzi ismertetése feltüntet.

Forrás: Pallas Nagylexikon