Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gömöry... ----

Magyar Magyar Német Német
Gömöry... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gömöry

1. Gusztáv, cs. és kir. őrnagy, hadtörténeti iró, a Gömöry Dávid hires alkémistától származó férfiágnak utolsó sarja, szül. Nápolyban 1822., hol atyja, G. János, mint cs. százados állomásozott. Pécsett végezte a gimnáziumot s 1836. lépett Tullban mint hadapród az utász-aknász-iskolába. 1840. a magyar nemesi testőrséghez került mint hadnagy, 1845. pedig mint főhadnagy a 37. magy. gyalogezredhez Lembergbe. 1849. az ezreddel Olaszországban harcolt és Velence ostroma közben kitüntetésből százados lett. 1851. É.-Csehországba, majd Bécsbe helyezték át. 1853. a montenegrói zavargások idején a Kulpa-folyó mentének védelmével bizatott meg. 1854. megrongált egészsége kényszerítette, hogy ideiglenesen nyugalomba vonuljon, mely idő alatt a külföldet utazta be. 1859. ujra kinevezték, még pedig a cs. és kir. hadi levéltárhoz, mely állásban több rendjellel kitüntették. Ebben az állásban azonfelül a levéltár kincseivel hazai hadi történetünket számos uj és becses adalékkal bővítette az utóbbi években. Régibb katonai dolgozatai a Streffleur-féle Österr. Milit.-Zeitung-ban és a Mitthelungen aus dem k. k. Kriegs-Archiv-ban jelentek meg, mint p. a Türkennot u. Grenzwesen in Ungarn u. Kroatien (aml. folyóirat 1885, 155 l.); a magyar Haditörténeti Közlemények megjelenése óta pedig ebben a folyóiratban. Még pedig: Magyar felkelők a XVII. sz.-ból (Hadtört. Közl. 1888); A magy. nemesi insurrekciók (u.o.); Eltünt magyar ezredek (u.o.); Katonai emlékirat 1595-ből (u.o.); A mohácsi csata (Hadtört. Közlem. 1889, III.); Hadtörtén. rendeletek (u.o.); Az 1809. évi magyar insurrectió (u.o.; Egy kém a XVI. sz.-ból (u.o.); Eger ostroma (u.o. 1890. évf.); Pecsevi török iró (u.o.); A bécsi főhaditanács viszonya a magyar vezérekhez (u.o.); Pétervárad ostroma (u.o.); Zistersdorf elfoglalása a kurucok által (u.o.); A magyar hadsereg jellemzése török forrás után (u.o.); I. Miksa 1490. évi hadjáratához (u.o. 1891. évf.); Esztergom ostroma Mátyás és Mansfeld által (u.o.); Az álmosdi ütközet 1604. (u.o.); Lovassági szabályzat 1616-ból (u.o.); Székesfehérvár visszafoglalása 1601. (u.o. 1892. évf.); Uj hadijelentés a mezőkeresztesi csatáról (u.o.); Santa Militia (az 1617. alapít. nemzetközi lovagrend, u. o.); A hajduk Lippa előtt 1644. (u.o.); A régi bécsi város-sáncok és a kurucok betörése (u.o.); Ausztria hadi ereje az 1792-től 1866-ig folytatott háborukban (u.o. 1893. évf.); Mátyás főherceg levelei az 1605. magyarországi eseményekről (u.o.); Győri emlékkeresztek (u.o.); Haditörvényszéki itélet 1605. és lotaiai Károly kalandja 1738 (u.o.); Hatvan ostroma és bevétele 1596. (u.o. 1894. évf.); I. Mátyás király két ismeretlen levele (a bécsi udv. könyvtárban u. o.); Szinán pasa levele Rudolfhoz 1593. (u.o.). 1894. nagy csapás érte G.-t egyetlen fia, G.Antal, udvari miniszteri titkár, Korfun váratlanul elhalt.

2. G. János, Szász-Koburg-Gothai Fülöp herceg birtokainak központi igazgatója, szül. Csetneken (Gömör vármegye) 1813. Iskoláit Rozsnyón, Nagyváradon, a jogot Sárospatakon végezte, aztán jurátus lett a pozsonyi országgyülésen. majd a magyaróvári gazdasági akadémiát végezte el s Ferdinánd Szász-Koburg Gothai herceg igazgatósághoz került fogalmazónak. 1837. letette az ügyvédi vizsgálatot, aztán tanulmányutra ment Németországba, ahonnan visszatérve, 1838 a vasgyári igazgatóságnál segéd és helyettes igazgató, 1842. a vasgyár igazgatója lett. Ez állásában nagy buzgósággal egész 1885-ig működött, amikor is Szász-Koburg-Gothai Fülöp herceg központi igazgatójává nevezte ki. Hivataloskodása alatt több megérdemelt kitüntetés érte. Számos rendjel tulajdonosa.

3. G. Oszkár, miniszteri tanácsos, szül. Puszta-Szalatnyán (Nógrád vármegye) 1839 dec. 10. Tanulmányai végeztével 1863. jogtudor lett, 1862. kir. táblai gyakornok, 1864. helytartótanácsi fogalmazó, 1867. kultuszminiszteri fogalmazó, 1868. titkár, 1876. osztály-, 1890. valóságos miniszteri tanácsos lett, s mint ilyen vezetője a protestáns és gör. kel. ügyeknek. Érdemei elismeréséül a cs. és kir. kamarási cimet kapta s lovagja a porosz Johannita-rendnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is