Göncöl-szekere

két csillagkép az északi féltekén, a nagy G. (Ursa major) 120-207° rektaszcenzió és 37-72° deklináció közt. Heis szerint 227 még szabad szemmel látható csillagból áll, melyek közül a 7 legszembetünőbb képezi magát a G.-t; 6 másodrendü és 1 harmadrendü áll együtt olyformán, hogy 4 csillag a szekér testét, 3 pedig a rudját képezi. A rud utolsó csillagja Benetnas, a középső a Mizar, mely tőle 11 3/4"-nyire távol levő Alkorral kettős csillagot alkot, a rud kocsifelüli csillaga Alioth, a legutolsó csillag a Dubhe. A görög mitosz szerint Hera Kallistot, mikor Zeustól megszülte Arkast, medvévé változtatta, ezt azután Zeus a csillagok közé helyezte el, innen a görög, illetve latin név; nevezték még sptentrionesnek is, amiért aztán ezt a szót az északi irány jelölésére használták. Az araboknál a 4 szekércsillagot ravatalnak (nas) nevezték, épugy a zsidók is. A kis G. (Ursa minor) a 210-270° rektaszcenzió közt és a 67° északi diklinaciótól a sarkon tul terjed. 54 szabad szemmel látható csillagból áll, melyekből a 7 legfényesebb (de csak 2-4 ranguak), épugy van szekéralakban elrendezve, mint a nagy G.-nél, csak ellenkező irány felé fordulva. A rud legszélső csillaga jelenleg 1/4°-nyira áll az ég sarkától (polustól) és ezt hivjuk sarki csillagnak. A nagy és kis G. közt a Sárkány csillagkép farka huzódik. L. Állócsillag.

A G.-t magyar alföldön, tüzetesebben Szeged környékén és a Temesközben Döncöl-, Döncör- és Döncőnek is ejtik. Ugyanigy (Kálmány Lajos tanusága szerint) Csanád és Bács-Bodrog vármegyének a Tisza mentén fekvő vidékein is. Minthogy azonban régibb nyelvemlékeink Göncölnek irják, ez a Döncöl stb. másodlagos alaknak is vehető s egymagában még nem sokat nyom a szó eddigelé legtöbb hitelü származtatása ellenében, mellyel Szarva Gábor (Magyar Nyelvőr XVII; 433) a német Konrad keresztnév Güntzel, Künzel kicsinyítő alakjában keresi a Göncöl szó ősét. Nyomósabb ellenérv e szószármaztatással szemben az, hogy a két G.-re vonatkozó mondák egy részének a többi európai népek ugyane csillagképekről táplált hitében nem akad párja, amit a szekér szó török eredetü voltával egybevetve, nem egészen alaptalan Kálmány Lajos azon sejtése, hogy ez önállóknak tetsző magyar mondák a névvel együtt török eredetüek. A Nagy- és Kis-G. megkülönböztetés mellett, ritkábban ugyan, de előfordul a magyarországi és törökországi G. is, amelyek közül amaz az Ursa major, ezen az Ursa minor népies neve. Szekérnek a népies felfogásban tulajdonképen rendesen csak a két csillagkép négy Kerekét veszik; mig a hármat a szekér Rudjának, hol 3 Ökörnek, hol meg Rudnak és Ökörnek nézik. A középső Ökör-, vagyis az Alkor-csillag fölötti, szabad szemmel alig kivehető kis csillag magyar népies nevei: Ostoros, Cigány gyerek, Kis béres v. Hüvely pici. Ez utóbbi név a többi európai népeknél is járatos s róla meg a G.-ről nagyobb mitologiai tanulmányt is irt Gaston paris (l. Babszem Jankó). A G.-re vonatkozó magyar mondákat másutt alig található teljességgel állította egybe Kálmány L., A csillagok nyelvhagyományainkban c. értekezésében (Szeged 1893). V. ö. Ipolyi, Magyar mythologia, 268, 450. Az illető csillagképek más népeknél divó elnevezéseit pedig v. ö. a Mélusine c. francia néprajzi folyóirat régibb évfolyamaiban. Hogy a Nagy G.-t régebben Szent Péter szekerének is hivták, azt Mélius Péter (A Szent Jób Könyve, Várad 1564) adatán kivül egy mondánk is tanusítja.

Forrás: Pallas Nagylexikon