Goncourt

(ejtsd: gonkúr) Ödön (szül. Nancyban 1822 máj. 26.) és G. Gyula Alfréd (szül. Párisban 1830 dec. 17., megh. Auteuilben 1870 jun. 20.), két francia irótestvér, kik 1879-től kezdve Gyula haláláig együtt irták műveiket. Egy első császárság korabeli tiszt fiai, G. János Antal Huotnak, az 1798-iki nemzetgyülés és kiküldöttjének unokái. A realisztikus iskolához tartoznak; regényeik gondos, olykor-olykor affektált stilusuak és a pesszimisztikus lemondás melankolikus világfelfogását tükröztetik. Kiemelendő műveik: Les hommes de lettres (1860, uj kiadás Charles Demailly cimmel 1869); Soeur Philomene(1861); Renée Muperin (1864); Germinie Lacerteux (1865);Manette Salomon (1867); Madame Gervaise (antiklerikális, 1869), regények; a három felvonásos szinművük: Henriette Maréchal (1865), La patrie en danger (1873), mindkét darab Théatre cimmel 1879. jelent meg; említést érdemelnek még a kiváló, különösen a XVIII. sz. művészet- és művelődéstörténelmére vonatkozó munkák közül: Histoire de la société française pendant la révolution (1854); La société française pendant le directoire (1855); Portraits intimes du XVII. siecle (uj kiad. 1878, 2 köt.); Sophie Arnould d"apres sa correspondance (1857, 2. kiad. 1876); Histoire de Marie Antoinette (1858); Les maîtresses de Louis XV. (1860); La femme au XVIII. siecle (1862); L"art au XVIII. siecle (3. kiad. 1883, 2 köt.); Gavarni, l"homme et l"artiste (1873); L" amour au XVIII. siecle (1875). G. Ödöntől valók a következő tulzó realisztikus regények: La fille Elisa (1878, számtalan kiadásban); Les frees Zemganno (1879) és azonkivül a következő munkák: L"oeuvre de Watteau (1876); L"oeuvre de prudhon (1877); la maison D"un artiste (művelődéstörténeti mű); La Saint-Huberty-d" apres sa correspondance (1882). Kiadta G. Gyula leveleit: Lettres de Jules Goncourt (1885) és Franciaország ujabb irodalomtörténetére rendkivül érdekes naplójukat: a Journal des G.-t (1888). Utolsó művei: La censure sous Napoléon III. (Páris 1892); La Guimard (hires táncosnő életrajza a XVIII. századból, 1893). V. ö. Delrant, Les G. (Páris 1889).

Forrás: Pallas Nagylexikon