Gönczy

Pál, pedagogus, közoktatásügyi államtitkár, szül. Szoboszlón 1817 dec. 26. megh. Karácsondon 1892 jan. 10. Az elemi iskolát Szoboszlón Szabó István konrektor vezetése alatt végezte. Innen Debrecenbe ment, hol a gimnáziumi tanulmányokat befejezvén, filozofiát tanult, majd Köbölkutra ment tanítónak, s innen Gálos-Petribe Draveczky Gyula házához nevelőnek. Azután visszament Debrecenbe s ott Zákányt, a hires ű s pedagogiai irót s Vécseyt, a filozofust hallgatta. Ekkor ismerkedett meg Karap Sándor biróval és Karap vőtársával, Diószegi Sámuel bécsi kereskedővel. Karap Lange szászországi evangelikus pap munkáiból megismerte a iskolák áldásos működését s Diószegit tervének megnyervén, egy intézet állítását határozták el, melyben az apátlan s anyátlan árvagyermekek a Wehrli szellemében neveltessenek. Az intézet helyiségéül zeleméri birtokukat jelölték ki s Gönczyt hivták meg tervük megvalósítására. Gönczy egész télen át rendszeresen tanulta a könyvkötést, esztergályozást, asztalosságot s a következő 1844. év tavaszán tanulmányozás végett Svájcba ment. A svájci utról vezetett napló (megjelent Tanulmányaiban 1888) szerint Svájcban Kreuzlingenben találkozott Wehrlivel, ahol az egész árvanevelés felől alaposan tájékozódott. legtöbb időt töltött azonban Fellenbergnél Hofwylban, hol nemcsak az árvanevelést, de Fellenberg összes intézeteit is alkalma nyilt tanulmányozni. Sok kisebb-nagyobb fontosságu hely meglátogatása után, melyek közül főként Beugen kötötte még le figyelmét, hol Zeller vezette az intézetet, ugyanazon év őszén visszatért ismét a hazába. A zeleméri intézet 1845 tavaszán 12 gyermekkel nyilt meg; feladata volt a növendékeket okos mezőgazdákká képezni s velök a kertészetet s a selyemtenyésztést megismertetni. Itt aztán három éven át véghetetlen szorgalommal működött. A taneszközöket maga készítette, a gyermekekkel együtt dolgozott, s a munkához az eszközöket ismét ő állította elő. A szabadságharc megakasztotta a munkát. A gyermekeket szét kellett bocsátani, az intézetet bezárták. Éppen ideje, mert jöttek az oroszok és Zelemért és környékét teljesen kirabolták s elpusztították. Gönczy ismét Gálos-Petribe ment. A szabadságharcban tettleges részt nem vett, mindössze is nemzetőri tiszt volt, s mint ilyen követte a hadsereget Kolozsvárig, s onnan Urbán előnyomulása következtében csapatjával együtt hazament.

1850. Szőnyi nevelőintézetet nyitott Pesten s Gönczyt is megnyerte a tervnek. Körülbelől két évig működtek együtt, azután Gönczy önálló intézetet nyitott. 1852. megjelent a Lüben után dolgozott Vezérkönyv a növénytan tanításában, melynek azonban III. és IV. évfolyamát már önállóan dolgozta. 1855-56. jelent meg a Selyemtenyésztésről egy műve, melyet a Mezei gazdaság könyve tett közzé. Ugyancsak 1856. pályadijat nyert Oktatás a gyümölcsfa és eperfa tenyésztésére cimü kis munkájával. 1857. a reformátusok orsz. tanügyi bizottságának is tagjává lett, ettől fogva nagy részt vett a reformátusok tanügyi szervezkedéseiben, sőt a magyar iskolai tanképkészítést is a ref. tanügyi bizottság határozatából az ujabb időben ő indította meg Magyarország térképe kiadásával. De a sajtó utján működött a nevelésügy érdekében. Már 1840. óta levelezője volt a pesti Hirlapnak. 1857. a pesti Napló közölte tőle a gimnáziumokról szóló cikk-sorozatát, 1858. a prot. egyh. és isk. lapban fejtegette Népiskoláink c. alatt a prot. népiskolaügy állását s fejlesztése szükséges voltát. 1859. Török Pál felhivására a Kálvintérre költöztette intézetét s a ref. paplakban ekkép nyilt meg a ref. gimnázium 4 osztállyal. Gönczy az uj gimnáziumnak egész 1867-ig igazgatója maradt, de az anyagi fentartás teljesen Török Pál vállaira sulyosodott. Török a gimnáziumot lassankint nyolc osztályuvá emelte. A ref. egyet. tanügyi bizottság felhivására készítette Gönczy ez időtájt a Népiskolai szervezetet (Pápa 1859). Ugyancsak ekkor (1860) irta s adta ki Sebesi (Gönczy nemesi előneve) név alatt Egy prot. gimnázium terve cimü munkáját. 160-65. irta Az eperfa és a selyemtenyésztés cimü munkáját a köznép számára. 1860. a ref. tanügyi bizottság megbizásából Ábécéjét. Ugyanez évben közölt tőle a Prot. egyh. és isk. lap Nevelésünk ügyéről egy nagy feltünést keltett cikket. 1864. ismét egy növénytani művet irt, Pest megye virányát, a Lamarch-féle kéttagu beosztási szempont szerint.

1866. már mindenki biztosra vette az állapotok változását. Eötvös érintkezésbe lépett Gönczyvel s miután az a terve, hogy a minisztériumon kivül álló férfiak is viseljenek tanácsosi tisztséget (külső tanácsosok), nem sikerült, a minisztériumba hivta meg osztálytanácsosnak 1867 jun 16. Ugyanez időtájt a Budapesti Szemlében Poroszország és Svájc közoktatásügyét ismertette, 1868. a magyar népoktatást (Népoktatás Magyarországon, Közoktatás Magyarországon, uj folyam 239). E cikkekben sok felismerhető a későbbi népoktatási törvény alapelveiből. 1868. egy Emlékirattal a fővárosi népiskolaügy rendezéséhez járult hozz. Majd a közoktatásügyi törvény végrehajtására vonatkozó intézkedésekben vett részt. Az első Utasításokat Molnár Aladár fogalmazta s csak az 1876 óta kelteket irta mind Gönczy. 1868 aug. 3 - 11. Budán egy bizottság közreműködésével megszabta Gönczy a népiskolai tan- és vezérkönyvek tervezetét, menetét, módszerét s az egyes tárgyakhoz szükséges taneszközöket s végre gondoskodott egyénekről, kik a könyveket elkészítsék. Az iskolai épületekre is ujból Gönczy adott tervet s irta az orsz. közoktatási jelentéseket. (Népisk. Épülettervek; Az iskolás gyermekek testi és szellemi épsége fentartása; Jelentések az orsz. közoktatásügy állásáról). A népiskola tárgyaknak is csaknem mindegyikével foglalkozott. Az irvaolvasáshoz ábécét és vezérkönyvet, falitáblákat, mozgatható betüket stb. adott. A földrajz tanításához számos térképet, földgömböt, lunariumot, telluriumot, planetariumot, atlaszt s nagyon becses utasítást a tanításhoz. A természettudományhoz a már felsorolt munkákon kivül Rasch, Geissler, Bepp, Hartinger faliabroszait dolgozta át magyarra. A szám- és mértanhoz a suly- és mérték-egység változásakor adott számítási utasítást és táblázatokat. Ennyi munkásság mellett 1873. a bécsi világkiállítás magyar bizottságának is tagja volt s 1879. Erdélyt járta be s irányozta ott a felső nép- és polgári iskolák fejlődését, s végül az első (1885) magyar általános kiállításon a közoktatási csoport elnöke volt. Félszázados tanügyi munkássága jubileumát 1888 máj 6. ülte meg. 1889 nov. 26. nyugalomba vonult. Nyugalombavonulása után legtöbb idejét karácsondi birtokán töltötte s itt érte el rövid betegség után a halál. 1893. a hajdu vármegyei tanítók Gönczy-egyesületet alapítottak.

Forrás: Pallas Nagylexikon