Gondnokság

alá helyezendők azok a nagykoruak: 1. kik szellemi v. testi fogyatkozásaik miatt vagyonuk kezelésére képtelenek, jelesül elmebetegek, gyengeelméjüek s szükség esetében a siketnémák; 2. a tékozlók; 3. a legalább egy év óta ismeretlen helyen távollévők; 4. a fegyház- és börtönbüntetésre itéltek. Kiskoruaknál, minthogy ezek v. atyai hatalom v. gyámság alatt állanak, csak kivételesen merülhet fel G. alá helyezésnek szüksége. Az eseteket a törvény - 1877. XX. t.-c., illetve 1885. VI. t.-c. - taxative határozza meg s azok jobbára a vagyonnak kezelésére vonatkoznak. Azonfelül kiskorukanál G.-nak az atya ill. a gyám és a kiskoru közötti érdekösszeütközés esetében, továbbá méhmagzat, v. születendő végrendeleti utóörökösök érdekében van helye. A G. alá helyezést bizonyos esetekben a biróság, más esetekben a gyámhatóság rendeli el. A G. éppen ugy, mint a gyámság viselése polgári kötelesség s azt a törvényben megállapított esetek és okok kivételével elutasítani nem lehet. A törvény megállapítja azokat az okokat is, amelyek valakit a gyámsági v. gondnoki tisztség viseléséből általában v. csak egy meghatározott gyámságra v. gondnokságra vonatkozólag kizárnak. Ily általános kizárási ok p. a botrányos élet. A nők - az anya, az örökbefogadó anya s a házastárs kivételével - sem gyámságot, sem G.-ot nem viselhetnek. A gondnoki tiszt megszünik halál, felmentés, elmozdítás által. A gondnok jogai és kötelességei a vagyonkezelésre s a vagyonkezeléssel kapcsolatos ügyekre szorítkoznak, s a gondnokolt képviseletére csak kivételesen terjednek ki. A vagyonkezelésből kifolyólag a gondnok épp ugy, mint a gyám, a gyámhatóságnak évenkinti számadással tartozik.

Forrás: Pallas Nagylexikon