Gondol
Dániel, nyug. miniszteri tanácsos, szül. 1815., megh.
Alvincen 1891 máj. 7. Már mint fiatal nevelő irt egy magyar nyelvtant, melynek
alaktani részét Pápán el is fogadták tankönyvül. 1845 november 22-én Fáy András
ajánlatára a magy. tud. akadémia levelező taggá választotta; 1848. fogalmazó
volt a belügyminisztériumban, a szabadságharc után egy ideig lappangott, 1867.
pedig a magy. kir. pénzügyminisztériumban vállalt hivatalt, hol 1869. titkár
lett. 1889. nyugalomba vonult. Mint iró költeményekkel lépett fel a sárospataki
Parthenonban (1834, 1837), majd a Kisfaludy-Társaságnál nyert pályadijat Regény
és Dráma c. értekezésével (Kisf.-Társ. Évkönyvei, II. 54-220). Egyéb művei:
Sophocles szinművei cselekvény tekintetében, Twist Olivér (Boz [Dickens] után
angolból fordítva, Pest 1843), Elemi számtan kezdők számára (u.o. 1844); Magyar
nyelvtan (Bécs 1845); Az utolsó mohikán (Cooper regénye, angolból fordítva, u.
o. 1846); Takarmány és hus-árszabás (u.o. 1867). Fordított szinműveket
Shakespeareből (Romeo és Julia, A windsori vig nők), Schillerből (Tell
Villmos); foglalkozott Homér fordításával is és irt egy Férj szeliditő c.
eredeti vigjátékot, melyet 1847 jun. 8. a nemzeti szinházban is előadtak.
Erdélyi Jánoshoz irt hét darab levele dr. Erdélyi Pál birtokában van.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|