Gondola

leginkább Velencében a lagunákon és csatornákon való hajózásra használt jármű, illetve hosszu, keskeny, elől és hátul élesre, alul laposra épített csónak. Elő- és hátsó része fedett, mely fedezeten az evezősök állanak, mig a csónak közepe nyitott és puha, párnázott üléseit a nap heve vagy eső ellen egy magas, menyezetszerü tetőzet védi. Az elől és hátul fölfelé hajlított tőgerendán nyugvó orr- és fartőkék magasra felnyulnak és mindenféle diszítésekkel vannak ellátva, különösen az orr-tőke, melynek végén egy balta- vagy bárdalaku lapos vas, élével előre fordítva, mint disztárgy, a G. egyik csaknem nélkülözhetetlen kellékét képezi. A G.-kat két vagy négy ember hajtja, kik arccal előre állva, akként kezelik széles lapátu evezőiket, hogy a peremfától magasra kiemelkedő favillában nyugvó evezőnek fogantyuját maguktól tolják, lökik. Karcsuságánál fogva a G. igen gyorsan fut, de hullámzó tenger alkalmával nem igen használható. Velence fénykorában nagy luxus üzetett a gondoláknak drága szőnyegek- és szövetekkel való feldiszítésében, a burkonydeszkáknak megaranyozásában stb.; jelenleg már csak egyszerüen feketére festik.

Forrás: Pallas Nagylexikon