gondolkodás
Az emberi megismerés legmagasabb foka; olyan tevékenység, amely -
ismereteink felhasználásával, problémák megoldása
útján - a valóság számunkra még nem ismert adataihoz,
összefüggéseihez juttat bennünket. A gondolkodás tehát - ellentétben az
érzéki megismeréssel - a valóság közvetett megismerése. A gondolkodás az
emberiség társ. történeti gyakorlatában fejlődött ki. Ezt
az tette lehetővé, hogy az ember számára a természeti és társ.
jelenségek megismerése alapvető szükséglet formájában
jelentkezett, nemegyszer puszta léte is a felvetődő társ. és természeti
problémák helyes megoldásától függött. A gondolkodás és az
állatokra jellemző érzéki megismerés között alapvető különbségek
vannak. a) Az állati megismerés az első
jelzőrendszeren (a feltételes reflexek jelzőingereinek rendszerén) alapul,
az ember viszont az ennél magasabb rendű
második jelzőrendszerrel, a beszéddel is rendelkezik. b) A beszéd
lehetővé teszi az ember számára, hogy a dolgok
közös tulajdonságait visszatükröző absztrakciókat alkosson. c) Az
érzéki megismeréssel csak az egyes tárgyakat
lehet megismerni, míg a gondolkodás sajátossága, hogy valamely osztály egyes
elemeinek ismeretéből tud következtetni a még nem
vizsgált elemek tulajdonságaira is. Ez az általánosítás művészete. d)
A gondolkodás legfontosabb, minőségi jellemzője, hogy fel
tudja tárni a jelenség lényegét és ezzel magyarázatot tud adni a dolgok
miértjére (lényeg és jelenség). A gondolkodásban szerepet
játszó műveletek a következők: analízis, szintézis, absztrahálás,
összehasonlítás, rendszerezés, analógia, lényeg
kiemelése, a tárgy több oldalú felfogása stb. A gondolati megismerésnek
két fokozatát különböztetjük meg: az empirikus
és teoretikus megismerést.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|