Góngora y Argote

Lajos, spanyol költő, szül. Cordobában 1561 jun. 11., megh. u. o. 1627 máj. 24. Salamancában jogot tanult, aztán a papi pályára lépett és III. Fülöp királynak káplánja volt. Első költeményeit, melyek közt szonettek, románcok, letrillák, stb. vannak, a kifejezés ereje és erős szatirikus iz jellemzik, de későbbi műveivel uj irásmódot (culto estilo), a róla elnevezett gongorizmust v. kultizmust teremtette meg. A gongorizmusnak a homályosság szándékos keresettsége, a kifejezések szokatlansága, távolfekvő képeknek és hasonlatoknak erőszakos alkalmazgatása és tudákos mitologiai vonatkozások a főjellemvonásai. Ennek az iránynak, melynek Gracian Boldizsár volt a főképviselője, egész iskolája (gongoristák) támadt, mely a XVII. sz. spanyol irodalomra nagyon káros hatással volt. Ugyanez időtájban ilyenféle irányt honosított meg Olaszországban Marini és a gongorizmus is tulajdonképen olasz importáció. Ebben a stilusban vannak irva G.: Soledades, Fabula de Polifemo y Galatea, Fabula y Tisbe c. művei és több szonettje. G. műveit Vicuna adta ki (1627), majd Gonzalo de Florez y Cordoba (ez a kiadás azonban nem pontos; u. o. 1633; Lissabon 1647; Brüsszel 1659); megjelentek továbbá a Poetas liricos de los siglos XVI. y XVII c. vállalatban is (Madrid 1854); válogatott kiadást (u.o. 1863) Castro rendezett belőlük a Biblioteca de autores espanoles 32. kötetében. Maguknál G. költeményeinél nem kevésbé homályos kommentárokat Pellier József (Lecciones solemnes á las obras de Luis de Góngora, Madrid 1630). Salazar Mardones (Illustracion de la fabula de Piramo, u. o. 1636) és Saliedo Coronel (G. műveinek egy külön kiadásában, u. o. 1636-48, 3 köt.) irtak hozzájuk. V. ö. Churton, Gongora, an historical and critical essay (London 1862).

Forrás: Pallas Nagylexikon