Goniométer

(gör.), a. m. szögmérő. Kristálytani segédeszköz, mellyel a kristályok két szomszédos lapjának egymáshoz való hajlását (élszögét) mérjük.

A G.-ek szerkezetre nézve többféleék, a legelterjedtebb a kézi szögmérő (Carangeau- [1783], Hany- és Brongniart-féle) szerkezete a következő: egy 180°-ra beosztott félkör, melyre két szár van ollószerüleg egy középpont körül forgathatólag megerősítve, ugy hogy az egyik szára a félkör végeit érintve szilárd helyzetben marad, mig a másik hosszabb szár a félkörön mozgatható. A mérendő kristály élszöget a két szár közé helyezve és az élszög nagyságát 1/2 °-nyi pontossággal leolvashatjuk a mozgatható szár megállapodása helyén. A kézi szögmérő csak nagyobb kristályoknál alkalmazható, apró fényeslapu kristályok mérésére a fényverési szögmérők (reflexiós goniométerek) szolgálnak. A fényverési szögmérők elve a kristálylapok fényes, tükröző felülete, melynél a szomszédos lapokra, először az egyikre, azután a másikra ugyanazon fényforrást (reflexio) vezetjük, ugy hogy a fényforrás képét bizonyos forgatás által a fényverődés törvénye szerint mindkét lapon észlelhessük; a szükséges forgatást az eszközön levő beosztással, ellátott körlapon (limbus) leolvashatjuk, mely adatból a két lap által képezett szög étéke megállapítható. A fénytükrözési goniométert először Wollaston (1809) szerkesztette, melynél a körlap függélyes helyzetü; ujabb időben az eszköz tökéletesítésén többen fáradoztak: Mittscherlich; Babinet, ki a körös beosztás vizszintes (horizontális) elhelyezését kezdeményezte, melynek előnye a pontos eredmény ("-ben), továbbá Websky és Liebisch, stb. Az eszközre vonatkozó bővebb elméleti és gyakorlati ismertetés minden nagyobb kristálytani munkában megtalálható. V. ö. Groth, Physikalische Krystallographie (Lipcse 1885); Liebisch, Geometrische Krystallographye (Lipcse 1881), Websky, Zeitschrift für Krystallographie (IV. kötet); Dr. Szabó József, Ásványtan (4. kiad. 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon