Gonosz
a jellemfestés egyik főtárgya, az erény árnyéka, mely a
költészetben époly nélkülözhetetlen, mint a festészetben a tárgyak által vetett
vastagabb vagy gyengébb árnyékok. Költemény, mely csupa jó elemekből volna
szerkesztve, csak a legnaivabb közönségre számíthatna, de éppen ellenkezőleg a
naiv költészetben, a népdalban, népmesében, a nemzeti eposzban leginkább
találjuk a gonoszságot egyénítve, mint az erény irigyét, akadályát és mint a jó
diadalának kiemelőjét. A G. a keresztény fölfogásban plasztikus alakot ölt és
megtestesül mint sátán, mint a kisértő, mely még istenfiát is magához akarja
levonni. A sátán számtalan alakban fordul elő a középkori költészetben, a pokol
egész hierarkiát teremt magának és pompával lép fel. A modern költő a G.-t sem
mint elvet, sem mint tipust nem állítja többé az erénnyel szembe, hanem vegyes
jellemeket fest; a társadalmi korrupciót és hazudozást korbácsolja ugyan, de
sem erényhősöket nem ismer, sem pedig elvont gonoszságot nem ábrázol.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|