Gonzales

(ejtsd: gonzalész), 1. Lajos János Emánuel, francia iró, szül. Saintesban (Charente inférieure) 1815 okt. 25., megh. Párisban 1887 okt. 15. Jogot tanult Párisban, de csakhamar teljesen az irodalomnak szentelte magát: résztvett a Presse, majd a Suecle szerkesztésében és munkatársa volt számos más tekintélyes lapnak is, közbe egy Revue de voyages cimü szemlét adott ki, Regényei: Les freres de la côte (1841, később dramatizálva is megjelent 1856); Les francs-juges (1847); Ésaüle lépreux (1850); Les sabotiers de la Foret-Noire 81861); Les proscrits de Sicile (1865); L"épée de Suzanne (1865); Les gardiennes du trésor (1872); La servante du diable, Les trois francées (1877). stb. Magyarul: egy orosz hercegnő. Ford. Milassin Vilmos (Budapest 1782);Az éj könyve, Ford. Balthazár Győző (Budapest 1873); Gonzales és Moléri, Buckingham herceg hét csókja. Fordította Huszár Imre (Pest 1866).

2. G. Manuel, mexikói államférfiu, szül. Matamorasban 1833., megh. 1893 ápril 10. Élénken résztvett a franciák és a Miksa császár elleni harcokban és Diaz Porfirio elnökjelöltségét támogatta, ki őt 1878. hadügyminiszterré megtette. 1880. a köztársaság elnökének választatott mely méltóságot 1884-ig viselte. A meggyökeredzett korrupción ő sem segített. meghalt mint guanajuaotoi kormányzó.

3. G. József Tamás (Carvajal), spanyol államférfiu és iró, szül. Szevillában 1753 dec. 21., megh. 1834 nov. 9. Szevillában jogot tanult s a közigazgatás és filologia terén irodalmi hirnevet szerzett magának, 1790. az indiai és a spanyol pénzügyi titkári hivatalnak tisztviselője lett; 1795. elvállalta a Sierra Morena és Andaluziában alapított gyarmatok ellenőrzését, 1807. pedig visszavonult Szevillába. Az I. Napoleon ellen indított fölkelésben (1809) mint intendáns lépett be a hadseregbe, 1812. a pénzügyi junta elnöke, 1813. a pénzügyminisztérium államtitkára s később, saját kivánatára, a San Isidoro tudományos intézetnek igazgatója lett. Midőn ezen intézetben a kormány felhatalmazása nélkül tanszéket alapított az alkotmánytanból, 1815. Szevillába internálták, ahol 1820-ig tanulmányainak élt. Ekkor, a forradalom kitörése után, előbbi állását megint elfoglalta. 1833. a legfőbb haditanács és 1834. Spanyolország és India hadügyi tanácsának tagja lett. G. spanyolra fordította a zsoltárokat: Los salmos (Valencia 1819.) és más izben) és több költői részletet a bibliából: Los libros poeticos de la Santa Biblia (u.o. 1827, 6 köt.). Eredeti munkái Opusculos en prosa y verso cimmel jelentek meg (Madrid 1877, 13 köt.).

4. G. Fernandez, l. Fernandez y Gonzales.

Forrás: Pallas Nagylexikon