Gonzalez-Brabo

(Bravo) Lajos, don, spanyol államférfi, szül. Cadixban 1811. s megh. Biarritzban 1871 szept. 2. Politikai pályáját 1839. kezdte, mint az Il Quirigay forradalmi lap kiadója és a következő években Krisztina királynénak és a regensségnek leghevesebb ellenfelei közé tartozott. De 1842. mint a cortes tagja, a mérsékelt szabadelvüekhez csatlakozott, kiknek pártvezére lett s midőn 1843. az Olozaga-minisztérium megbukott, ő lépett az uj kabinet élére, melyben az elnökségen kivül a külügyi tárcát is átvette. A Krisztina királynétól pártfogolt reakcionárius monarkistákban azonban oly heves ellenfelekre talált, hogy 1844 ápr.-ban lemondott és mint követ Lissabonba ment, hol 1847-ig maradt. 1848. azon ürügy alatt, hogy a minisztérium ellen konspirált, elfogták és Cadixba zárták. Miután ugyanazon év augusztusában szabadon bocsátották, Párisba ment, 1849. azonban visszatért Spanyolországba. 1854., az O"Donnel minisztérium bukása után, ujra mint követ Lissabonba ment. A Narvaeztől alkotott kabinetben 1864 szept. 16. a belügyi tárcát vette át, de 1865 juliusban a többi miniszterekkel együtt ő is lemondott. 1866 juliusban ismét átvette a belügyi tárcát Narvaez alatt és annak halála után (1868 ápr. 24.) miniszterelnök lett. A forradalom kitörésekor, 1868 szept. 20., II. Izabella királyné elbocsátotta, mire Bayonneba, végül pedig a karlisták táborába ment át.

Forrás: Pallas Nagylexikon