Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Görgey... ----

Magyar Magyar Német Német
Görgey... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Görgey

-család. Szepes vármegye radikális nemes családjai közé tartozik. Ősének azon Arnoldot tartja, akinek fia, Jordán, 1240 körül IV. Bélától a mai Toporc helyén telepítés céljából erdőterületet kapott. Talán az erdőirtást jelképezi a családnak cimerében a fát gyökerestől kitépő ember. Jordánnak fia, Illés, 1278. IV. Lászlótól - évenkinti 1 arany forint fizetésére kötelezve - adományul nyerte Görgőt. Ezen adományok után viseli a család a gőrgői és toporci előnevet.

A család a Berzeviczekkel és Máriássyakkal együtt Szepes vármegye történetében kiváló szerepet játszott. Sok tagját említik okmányaink a «comes» jelzővel. Wagner Arnoldot Szepes vármegye főispánjai közt említi 1240 körül. 1241. G. Jordán, a szepesi szászok comese, a betörő tatárok elől a Szepesség lakóit a maig «Lapis refugii»-nak nevezett sziklás fensikra gyüjtötte össze. A fensikot megerősítve és vitézül megvédelmezve, megmentette népét az elpusztulástól. 1270. egy Arnold, mint a szepesi szászok comese szerepel. Ugyanezen méltóságot viselte 1312. és azután több éven át István, aki Róbert Károly oldalánál fivéreivel, Arnolddal és a rozgonyi csatában elesett Jordánnal, a szepesi szászok élén vitézül harcolt Csák Máté ellen. Érdemeik elismeréséül Róbert Károly 1312. a családot megerősítette összes birtokaiban és fölmentette a görgői aranyadó alól. Ezen adománylevél 32 falut és pusztát sorol fel. Szepes vármegye alispánjai közt a családnak több tagja szerepel: a XV. sz.-ban Benedek; a XVI-ban Lőrinc, Kristóf, László; a XVII. sz.-ban Vilmos, Ezékiel, János, Boldizsár; a XVIII. sz.-ban Ferenc, Lőrincz, Zsigmond, Ezékiel; a XIX. sz.-ban Arnold az utolsó alkotmányos másodalispán. Az országgyüléseken is több izben képviselték a G.-ek Szepes vármegyét mint követek. Igy az 1572-iki koronázó gyülésen Kristóf, ugyanő 1574-ben, 1582. László, 1583. és 1609. Kristóf. Ujabban még mások is. A Görgeyek korán csatlakoztak a reformációhoz és a családnak legtöbb tagja ma is ág. ev. vallásu, de egyesek a kat. egyházi pályán is szerepeltek. Az egyik Márton a mult században szepesi kanonok volt, a másik Márton előbb pozsonyi, 1777-től esztergomi kanonok; 1807 aug. 1. pécsi püspökké neveztetett ki, de mielőtt méltóságát elfoglalta volna, aug. 23. Budán meghalt. G. Jób a XVII. sz.-ban Bethlen Gábornénak, Brandenburgi Katalinnak udvarmestere volt. Történelmi alakok még: G. János, Thököly Imrének, később II. Rákóczi Ferencnek hive. A családi levéltár őrzi Sobieszky János lengyel királynak hozzá intézett sajátkezü levelét. G. Imre Zrinyi Ilonának volt embere. A család általában mindig a nemzeti mozgalmakkal tartott, innen magyarázható a nemzetség vagyoni hanyatlása. A toporci ev. templom u.n. «articularis». Ilyen volt a görgői is, de ez most róm. kat. Az 1848-49-iki szabadságharcban G. Artur, Ármin, István testvérek és unokatestvérük, Kornél szerepeltek. Jelenleg Szepes vármegyében a családnak két tagja, Jordán és Gusztáv viselnek főszolgabirói hivatalt. Magyarország legujabb tiszti cim- és névtára a családnak több tagját tünteti föl közhivatalokat viselőkül.

1. G. Ármin, szül. Görgőn Szepes vármegyében 1816., megh. 1875. Ifju korában a magyar kir. nemes testőrségbe lépett, ott szolgált 5 éven át. Innen a Bakonyi-gyalogezredbe osztották be, mint hadnagyot. Az 1830-as évek végén tiszti rangjáról lemondva, hazament toporci birtokára, megnősült és kis gazdasága mellett a vármegyénél vállalt hivatalokat, előbb partikuláris perceptor, majd főpénztári ellenőr volt. A szabadságharc kezdetén a 19-ik honvédzászlóaljhoz kapitányi ranggal lépett be; mint ilyen vett részt a Mészáros, majd Klapka által vezérelt I. honvéd-hadtest által vivott harcokban. Az isaszegi győzelem napján lett őrnaggyá, beosztva G. Arthur vezérkarába. 1849 tavaszán, Buda visszafoglalása után, egy mind a három fegyvernemből összeállított önálló szárnyaló portyázó csapat parancsnokává lett, és a bányavárosok vidékén sikerrel küzdött a felvidéki tótok mozgalma, Benedek és Barkó osztrák tábornok s az első oroszok ellen. Az oroszok bejövetele után, testvéröccsének, Arturnak seregével egyesült, aki őt 1849 jul 13. erélyes intézkedései és célszerü magatartásának elismeréseül - utólagos jóváhagyás reményében- alezredessé nevezte ki. Jul 15., mint az előcsapat parancsnoka, visszaverte Bebutov herceg, orosz tábornok előhadát és élénk részt vett honvédeink váci győzelmében. Megfogyott szárnyaló csapata jul. 19. G. Artur által feloszlattatván, ő a leköszönt Albrecht vezérkari alezredes és irodafőnök helyére a központi vezérkarba neveztetett ki. Ezen időtől kezdve állandóan öccse, a fővezér oldalánál maradt és aug. 4. a visszavonult Bayer helyett vezérkari főnökké lett. A világosi fegyverletétel után halálra itéltetett, de az itéletet Haynau várfogságra változtatta. Bach miniszter, Haynauval való versengésből, őt is szabadon bocsátotta. Kiszabadulva, hazament Toporcra, ott gazdálkodott 1861-ig. Ekkor az anyagi zavarokkal közködő, már előrehaladott koru férfiu nagy lelkierőre valló tettre szánta magát. Tanulmányokhoz fogott és ügyvédi oklevelet szerzett. Késmárkon ügyvédi irodát nyitott és ugyanott egy pénzintézetnél könyvvivői állást vállalt. Az élet küzdelmeiben kimerülve, saját kezével vetett véget életének.

2. G. Arthur, az 1848-49. szabadságharc hadvezére, született Toporcon, Szepes vármegyében, 1818 jan. 30. Atyja óhajtására 1832. a katonai pályára lépett. Előbb a tulni utásziskolában tanult, azután a 60. gyalogezrednél szolgált mint hadapród. 1837. mint alhadnagy a magyar nemesi testőrséghez helyeztetett át, 1842. pedig főhadnagy lett a nádor huszárezredben. Itt minden tekintetben kitünő tisztnek mutatta magát. Atyja halála után elhagyta a katonaságot és kedvelt tárgyának, a kémiának tanulmányozása végett a prágai egyetemet látogatta. Prágában 1848 elején megnősült. Az 1848-iki törvények szentesítése után hazajött a Szepességbe. Utközben Pesten bemutatta magát Eötvös miniszternek azon reményben, hogy az egyetemen kémiai tanári állást nyer. Ekkor adta ki értekezését a kókuszdióolaj illó savairól, mely a bécsi akadémia értesítőjében jelent meg. A politikai viharok csakhamar elsodorták őt is a békés foglalkozás teréről. «A független magyar minisztérium hivatalos felkiáltása: veszélyben a haza, üzött ki mezei nyugalmamból az első honvédzászlóaljak sorába.» Először mint századost az 5. győri zászlóaljhoz osztották be. A nyár folyamán a gyutacsgyártás tanulmányozása végett Prágában és Bécs-Ujhelyt járt és hazajövet tervet nyujtott be gyutacsgyár felállításáról. De az ügyet egyre halogatták, ugy hogy G., ki a szerbek ellen akart harcolni, a tábornál kért alkalmazást. Ekkor mint őrnagyot a tiszinneni mozgó nemzetőrség szervezésével bizták meg Szolnokon, aug. 30.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is