Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gorgók... ----

Magyar Magyar Német Német
Gorgók... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gorgók

gör. mitologiai lények, Phorkys és Kétó tengeri istenek leányai, a raiák testvérei. A monda szerint messze nyugaton, az Okeanos tulpartján, a holtak országának s a boldogok lakhelyének szomszédságában élt egy borzasztó szörnyeteg, kit félelmes ordításáról rendesen Gorgónak (gar gyökértő a. m. ordítani), máskép pedig Medusának (hatalmas) neveztek, Stenó (erős) és Euryalé (messzeugró) nevü két nénjével, kikre később szintén átment a Gorgó név. Arculata széles, kerek és dühtől torzított, tompa orral, szélesre vont szájjal, kiöltött nyelvvel, disznófogakkal s tágra meredt szemmel, hajfürtjei ércből vannak s kigyóktól átszőttek. Ez az érc játsza a mitoszban a legjelentékenyebb szerepet, aki ezt meglátta, vagy a Gorgó szemébe tekintett, kővé vált. A G.-nak ércszárnyaik vannak, testök s öltözetök fekete. Stenó és Euryalé halhatatlanok, Medusa ellenben halandó. Tőle való féltében minden isten és ember gyülölte az egy Poseidón kivételével, akitől Chrysaort, az aranyfegyverzetü hőst és Pegasost, a szárnyas lovat fogadta méhébe. Midőn ezekkel terhes volt, Perseusnak kellett kiindulni, hogy tőle a világot megszabadítsa; hosszas kalandozás után el is jutott a G.-hoz s épen álomban lepvén meg őket, levágta (mások szerint Athéne) Medusa fejét egy sarlóalaku fegyverrel, kinek megcsonkított testéből a kibuzgó vérrel előugrott Chrysaor és Pegasos. A két néne felébredvén, szélgyorsasággal indult a gyilkos üldözésére, de ez szerencsésen eljutott keleti hazájába. A gorgófő (gorgoneion) ereje, melynek kihulló vére csodás rontó és gyógyító erővel birt, most reá szállt át, majd Athéne elvette tőle és pajzsára illesztette. Ez a mitosz, bár teljességében egy irónál sem található, s csak a töredékekből állítható össze a legrégibb képes ábrázolatok segítségével, a G. régi mitoszát állítja elénk s ugy egészében mint részleteiben világosan mutatja, hogy a G. tulajdonkép nem egyebek, mint viharszellemek, a sötét, villámmal telt viharos felhők személyesítései. Homéros sajátszerüen a Gorgónak borzalmas fejét említi és pedig az Iliásban ugy, hogy Zeus pajzsán van, az Odysseiában pedig mint a Hádésben bolyongó ijesztő képet, ennek oka tán az, hogy a Gorgónak csak puszta feje szokott használtatni apotropaionnak. A későbbi költők ezen mitoszt is kiékesítették, szerintök a Gorgó szüz volt, kit Athéne ily szörnyeteggé változtatott, mivel szépségében vele versenyzett vagy mivel szentélyét megsértette. E költői alakítást követte a későbbi művészet is.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is