Görög antologia
(virággyüjtemény), az e néven ismeretes költeményfüzér közel
5000 epigrammát s hosszabb-rövidebb alkalmi költeményeket (idilleket)
tartalmaz, több mint 300 szerzőtől, kiknek élete kora mintegy ezer évet ölel át
a keoszi Simonidestől a Kr. utáni VI. sz.-ig. Több ily gyüjtemény volt a régi
korban, de csak kettő jutott el korunkig: a Maximos Planudes konstantinápolyi
szerzetesé Kr. utáni XIV. sz.-ból (7 fejezetben) és Konstantinos Kefalas, egy a
X. sz.-ban élt udvari esperesé (15 fejezetben), akinek gyüjteményét a hires
Claude de Saumeise (Salmasius) a XVII. sz.-ban fedezte föl a pfalzi
választó-fejedelem könyvtárában. Ez az a gyüjtemény, mely Anthologia Palatina
név alatt ismeretes (azért nevezik igy, mert Pfalzban [Palatinatus]
Heidelbergában találták), s mely a Planudeának is lapjául szolgált. Valami 40
magyar iró foglalkozott e gyüjtemény átültetésével; legtöbbet fordított belőle
Székács, Szabó István s legujabban (1891) Thewrewk Emil (kiadta az akadémia
gör. és magyar nyelven terjedelmes bevezetéssel). Leghiresebb kiadása a
Jacobs-féle (Lipcse 1794-1814., 12 kötet), mely azóta is többször megjelent
ujabb kiadásban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|