Görögország

(néha: Uj-Görögország, hivatalosan Hellasz) Királyság Európa DK-i részén. Az ország 1863 nov. 14. Megszaporodott a jóni szigetekkel, melyek addig külön államot képeztek angol protektorátus alatt. A berlini konferencia (1880 jun.) megpótolta Tesszáliával és Epirusz egy részével és igy tekintélyesen megnövesztette, ugy hogy ma már (a szigeteket is ideértve) az é. sz. 35° 50" és 39° 54", továbbá a k. h. 19° 20" és 26° 10" fokai közt levő területet foglalja magában. Csak az északi oldalon függ össze Törökországgal (Albánián és Makedonián által), holott a többi három világtáj irányában mindenütt tenger határolja (kelten az Archipelagus, délen a Földközi-tenger, nyugaton a Jóni-tenger). Az ország három főrészből áll: északi Görögországból, a moreai félszigetből és a szigetekből.

Története.

Az ókori Görögország történetének szintere nagyobb, mint a mai terület. Magában foglalta az Epirus és Tesszálián kivül az Egei-tengernek kis-ázsiai partjait s elnyult egész a Fekete-tenger mellékéig. Legrégibb lakókul a pelazgokat említi a hagyomány. e név általában a régi lakosság neve; jelentése: a régiek. Valószinübb, hogy görög nép voltak, nem pedig alaródi, szemita v. illir-trák nép, mi egyesek vitatnak. Ezen nép műveltségének alakulása, fejlődése alakítja meg a fejlődési korszakokat Görögországban, mely korszakok a pelazg (őskor), achai (hőskor), végre hellén (történeti kor).

A pelazg kor a patriárkális viszony ideje. Apró törzsekre oszlott a kevés nép, vadászattal, pásztorkodással és földmiveléssel foglalkozott; hitt isteneket, kiket a természet erőiben képzelt és kép, templom nélkül tisztelt. A feniciai telepedés, az innen jövő kereskedők révén hajózás, építési mértékek, irás ismertéhez jutott. Azon ellentétek, melyek a gazdagabb parti lakók s a szegény hegyi lakók közt voltak, rablóhadjáratokra, ezek meg megerősített helyek építésére vezettek. Ezek az u. n. larisszák. Hatalmas kövekből rakott falakkal vettek körül kisebb területet, hol azután a főnök és nemesség lakásai, tanácsház s a fejlődés haladtával a szentély is állott. E kiklopszi falak nem voltak vakolattal alkotva, de mégis volt ragaszték. Schliemann ásatásai mutatják, hogy agyagot használtak ragasztószerül. A népek összeütközései közül a vad dórok és a magnétek tesszáliai viszályai, a parnasszusi lapiták és Orchomenos, Kadmeia viszályai, a pallanditák és az attikai földmivelők harcairól nyujt némi tudomást a hagyomány. E viszályok a népek csoportosulását, az állandó tulajdon becsülését hovatovább jobban kifejleszték. Egyes vitéz férfiak uralmat alapítanak, kialakul az achai korszak. Az achai név a hellén időben Tesszáliában, É-i Peloponnezusban és Eoliszban maradt meg, mint helyi név; jelentése: a nemesek, a hősök, miből következik, hogy eredetileg nem törzsnév, hanem általában a nemesség, ősi családok neve. Természetes, hogy biztos dolog e korban kevés. Hisz a vitézekről szóló hősmondák vannak csak meg. Ezek ugy keletkeztek, hogy az istenek helyi v. diszítő melléknevéből félisteneket alkottak, mitoszi történeteket emberire változtattak, törzsek, korok tetteit egyes emberekre ruházták. Bármily elburkoltan, mégis fölismerhetünk egyes történelmi tényeket e mondákban. Igy az első kifelé irányuló törekvés a feniciai nyomás lezárása (1150-1100); rendezett községek alakulnak; az északi idegen törzsek nyomása vándorlásra indít egyes törzseket; harcias főnökök katonai uralmat alapítanak. ugyanez időben a vallásos összegyülekezések, az amfiktioniák is megkezdődnek. Ezeket bizonyos időben, bizonyos helyen tarták, közös isten tiszteletére s igy egy szentély körül egyesíté a résztvevőket.

A tesszál-dór vándorlás.A hagyomány (Eratosthenes) szerint Trója bevétele után 60 évre, 1124. kezdődött e vándorlás s 80 évig tartott. De a tudományos következtetések szerint 1000 előtt bajosan kezdődhetett s több századig tartott, mig az uj rend létrejött. Jelentősége, hogy ez az utolsó nagy népmozgalom Görögország képét teljesen átalakítja s megnyitja a történeti kort (l. Dórok). A dór törzs előrenyomult. Fegyverrel, szerződéssel leigázta a szomszéd népeket. Sok zavar volt mindenhol. Spártában történt az első kisérlet az uj viszonyok szabályozására a Lykurgosnak tulajdonított törvényhozással (884 táján, vagy inkább 830 után). Spártában valószinüleg az ősi uralkodóház kihalása után két egyaránt rokon Heraklida család versengett az uralomért. A viszályt megunt nép a delfii jóslóhely szavára Lykurgostól kért törvényeket, ki adott is. A királyi hatalom két személyé lőn s igy gyöngült. A döntő hatalom az arisztokrata geruzia (l. Gerontesz) kezébe került. De a királyság biztositva lett s itt állt fönn legtovább. A hódolt nép adó- és hadköteles birtokjoggal, de politikai nélkül. Ezek a perioikok (körüllakók). A levert nép, a heloták, mint az urak birtokainak művelői éltek, politikai s vagyonjog nélkül, de hadiszolgálatra kötelezve. A spártai alkotmány katonai jellegü, zárkózott s a dór érdek célját ápolja. Jogfosztó nép lett a spártaiból. Rokonát, Messzeniát, csekély okból előbb az I. messzenei háboruban (730-710), majd a II-ban (645-628) leverte s a tartományt 4500 földrészletben spártaiak kapták; a messzeniek heloták lettek, vagy kivándoroltak. Fordulópontot tesz a spártai viszonyoknál az 565. év, midőn Tegeát és vidékét szerződésileg füzték a spártai államszövetséghez. Spárta Argosz hatalmát is megtörte s Peloponnezus vezérállamává küzdte föl magát, ugy hogy 560 körül ő az első görög állam. Uralkodó állásra ekkor az eforok jutottak, kik mellett a királyok semmik. Sőt Spárta egész Görögországra is befolyást szerez az olimpiai játékok utján. Az első győző Koroibos Kr. e. 776., melytől a számítás megkezdődött (utolsó játék 393. Kr. u.).

Athén emelkedése. Attikát, melynek története teljesen Athéntől függ, a dór vándorlás megkimélte. Kodrus halála után az arisztokrácia jutott uralomra, mely megszüntette a királyságot. 752. élethosszigra választott Kodrida archonok uralkodtak; 752-712. tiz évre választák már csak, 712. Kodrus nemzetsége elesett az uralomtól s 682. választott, tiz éves archonok uralkodtak, mig végre 682. egy évre 9 archont választottak. A nép, mely 4 törzsre, 12 fratriára, 360 nemzetre oszlott, nem volt megelégedve az eupatridák (nemesek) uralmával; főleg a hegyvidéki szegény nép (a diakrioi) irott törvényt akart, hogy ne itéljenek fölötte tetszés szerint. 620 körül Drakon, a megbizott archon, följegyezte a szokásjogot, de igen szigoru értelmezéssel, mi csak fokozta az elkeseredést s most már a harcosok (hoplites), a földmivelők (argadeis) és a kecskepásztorok (aigi koreis) - a 3 törzs - szintén fölszólalt az eupatridák, a 4. törzs ellen. Az elkeseredést fölhasználta Kilon 612. s kényuralmat akart alapítani. De a szabadságért kibékült nép hiveivel együtt fölkoncolta és a segélyére jött megarai kényur, Theagenes, Kilon veje, csak Szalamisz elfoglalásával állhatott érte boszut. E társadalmi s politikai zavarok közt Solon (l.o.) lépett föl, ki először visszafoglalta Szalamiszt, majd 595. mint archon a népen könnyített az u. n. teherkönnyítéssel, mely a pénz értékét 27 %-al emelte s igy az adósok kevesebb pénzzel törleszthettek. A nép 594. ujra archnonná választá, mikor azután hires timokratikus alkotmányát létesíté. Ez, mig a jogot s kötelességet méltányosan felosztá, a népet az állam alá rendelé, de ugy, hogy erkölcsi szabadsága megmaradt. De hiába terjedt ki Solon figyelme mindenre, a szegény diakrioik mégis elégedetlenkedtek s Solon távollétében ezek segélyével, fölhasználva a nemesség civódását., Peisistratos, Solon rokona, tirannist alapított, melyből kétszer elüzetett ugyan, de 538. végleg megalapítá. A soloni törvényeket majd teljesen meghagyta. Uralma fiaira szállt, de Hipparchos 510. megöletett, Hippias pedig a nemességre s a spártai Kleomenes királyra támaszkodó Kelisthenestől elüzetett. Kleisthenes az alkotmány változtatásokkal - tiz, területileg nem egységes törzs (file), a hivatalok uj rendezése stb. - a nemesség hatalmát 508. csökkenté, a számüzött arisztokraták érdekében támadó Spártát visszaszorítá, az ellene szövetkezett Kalkiszt pedig leverte s területét 4000, részben attikai, gyarmatosnak adta 507. Kr. e. Az alap, hogy Athén Közép-Görögországban főuralomra jusson, le volt téve. Athén most már szembeszállhatott volna Spártával. Elütött jellemök, törvényeik ellentétben álltak. Spártát Korintus támogatta tengeri hatalmával, Athént pedig Beocia szárazföldi erejével. Más állam nem is volt ez időben hatalmas.

Forrás: Pallas Nagylexikon