Görres

1. Guidó német iró, G. József fia, szül. Koblenzben 1805 máj. 28., megh. 1852 jul 14-én. Jogi és történelmi tanulmányait Bonnban végezte, irói pályára lépve, 1838. Philips Gy.-vel a Historisch-politische Blätter f. dar katholische Deutschland cimü folyóiratot adta ki. Művei közül nevezetesebbek: Die Jungfrau von Orléans nach den Prozessakten und gleichzeitigen Chroniken (Regensburg 1834, 2. kiadás 1883); Festkalender in Bildern u. Liedern (München 1835-1839); Schön Röslein (u.o. 1835 és 1883, Pocci rajzaival), Marienlieder (u.o. 1842, 3. kiadás 1853); Das Leben der heil. Cäcilie (u.o. 1843), epikus költemény; Der hörner Siegfried (Schaffh. 1843, Kaulbach rajzaival); Gedichte (München 1884); Die Gottesfahrt nach Trier u. des Teufels Landstrum (Koblenz 1844), két költemény; Die arme Pilgerin zum heiligen Rock  (u.o. 1846), költemény; Das deutsche Hausbuch (München 1846-47, 2 kötet).

2. G. József, német publicista, szül. Koblenzben 1776 jan. 25., megh. 1848 jan. 27. Szülővárosában végezte a gimnáziumot. Midőn 1794 okt. a franciák behatoltak a rajnamelléki tartományokba, az egész népet elragadta a politika zugó árja. G. a franciákat lelkes beszédekben ünnepelte. Csakhamar belátta azonban tévedéseit és a hatalmaskodó franciák ellen lapot indított meg (Das rothe Blatt), melyben ostorozta a hivatalnokok tulkapásait, a nemesség kedvteléseit és az papság elcsenevészesedését. Lapját betiltották, uj név alatt azonban ujra kiadta (Rübezahl). Midőn hevesen kikelt a francia hivatalnokok ellen, a francia parancsnok, Leval tábornok, elfogatta (1798-ban). A börtönben 20 napig szenvedett. Ez időben jelent meg első füzete (Der allgemeine Friede - ein Idela, Koblenz 1798), melyben Plato Atlantisa, eszményi állama lebegett szemei előtt. 1804. Koblenzben a természettant tanította; 1806. ugyanezt a tárgyat Heidelbegában. (E közben irta következő munkáit: Aphorismen über die Kunst, Koblenz 1802; Aphorismen über die Organomie, Koblenz 1803; Exposition der Physologie, Koblenz 1805; Aphorismen über die organologie, Frankfurt 1805; Glauben und Wissen. München 1806). Itt barátjai Arnim és Brentano segedelmével a német nemzeti szellem és törekvés Föllendítésén fáradozott. Az Einsiedlerzeitungot követte a Teutsche Volksblätter (Heidelberg 1807), mely a németek figyelmét az ősrégi nemzeti irodalom kincses bányája felé terelte. Még fontosabb volt a Mythengeschichte der asiatischen Welt (2. köt., Heidelberga 1810) kiadása. Föltárta az Edda forrásait, gyüjtögette a Niebelungen-ének töredékeit és a Lohengrin előszavában a gal hitregék és a grálok mondakörébe vezette olvasóit. A lipcsei csata után ujból résztvett a politikai életben, s lapot alapított 1814. Rheinische Merkur cim alatt. Midőn Poroszország királyát is támadni kezdte, a reakció beszüntette a hatalmas sajtóközeget, őt pedig megfosztotta hivatalától. Ezután visszatért Koblenzbe. Németország jövendő alkotmányáról Ausztria császárának jogara alatt munkát irt (Frankfurt 1816), majd a Deutschland und die Revolution (Koblenz 1819) cimüben a történelem tükrét tartotta a császár szeme elé, melyben azt bizonyítá, hogy ujjászervezés az egyház nélkül ujabb forradalom előkészítése. Munkáiban kifejtett eszméi miatt megindult ellene a hivatalos hajsza. Strassburgba menekült és Svájcba tette át lakását. Életének ezen szakába esik a Heldenbuch aus Iran (aus dem Schach nameh des Firdussi, 2 köt. Berlin 1820) kiadása. Majd azon meggyőződésben, hogy az állam lejártamagát, az egyház ügyét kezdte védelmezni. A történelem tanulmányozásába mélyedt és többedmagával megindítá a Katholik cimü folyóiratot. (Ez időben irta Franciscus als Trouvadour, Emmanuel Swedenberg [Strassburg 1827], Standrede an König Ludwig von Bayern cimü munkákat). 1827-ben meghivták a müncheni egyetem történelmi tanszékére. itt vetette meg alapját a Historisch-politische Blätter cimü folyóiratnak. Számos munkát irt, melyek között első: Die christliche Mystik (Regensburg 1836-42, 4 kötet), mely a keresztény misztikának kimerítő művészi remeke. Poroszország állammindenhatósági törekvéseinek ellensulyozására kiadta Athanaziusát, mely legott négy kiadást ért. Halálos ágyán Magyarországra nézve is nyilatkozott: «Nagy tetemmezőt látok lelki szemeimmel». Összes műveinek kiadása 1854. Münchenben jelent meg nyolc kötetben; 1870. megjelentek kiadatban iratai és levelezései.

Forrás: Pallas Nagylexikon