Gorresio
(ejtsd: -zio) Gáspár, olasz keleti nyelvész. szül. Bagnascóban
(Piemont) 1808 jan. 20., megh. Torinóban 1891 máj. 21. neki jutott a dicsőség,
hogy első adta ki és fordította le európai nyelvre az ind Valmiki nagy
műéposzát, a Rámájanát. 22 éves korában doktorátust nyert a torinói egyetemen.
Kevéssel azután a bécsi egyetemre ment filologiai tanulmányok céljából. Néhány
évvel később Brignole Sale marquis kiséretében, ki mint Sardinia követe ment
Párisba, Burnouf Eugén a keleti nyelvek jeles buvára vezetése alatt a
szanszkrit nyelvet tanulta. Csakhamar teljesen elsajátítva azt, a Rámájana
fordításához és kiadásához fogott, melyet tizenöt évi munkával be is fejezett.
Ramayana Testo sanscr. sec. i codd mss. d. scuola Gaudiana 5 vol. trad c. note
p. G Gorresio ins. 10 vol. (Páris 1843-1858). Olasz prózai fordításának, mely
külön is megjelent (2 kiadás, Milano 1869-70, 3 köt.), szép irályát és hüségét
dicsérik olasz birálói. Kiadta még az Utara kandát (Páris 1867-70). Utolsó
művei az 1891. elhalt tudósnak Sunto di una lettura sulla condizioni
geografiche dell" India (Torino 1882) és Cenni storoci sulla progressiva
conoscenza dell" India (ugyanott 1883). Tudományos érdemeinek elismeréseül a
torinói tud. akadémia örökös titkára, az Institut de France külföldi tagja,
királyi tanácsos és a nemzeti könyvtár főnöke lett.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|