Goschen

(ejtsd: gósn) György Joakim, angol közgazdasági iró és pénzügyminiszter, szül. Londonban 1831 aug. 10. Oxfordban tanult s azután a Frühling és G. bankcégbe lépett be. 1863. jelent meg Theory of foreign exchanges c. műve, amely nagyobb feltünést keltett, mit az is bizonyít, hogy 1890-ig 14 kiadást ért s amellett francia, holland és német nyelvre is lefordították. G. e rövid dolgozatában a kereskedelmi mérlegtannak vizsgálatából indul ki és világos előadásban sorolja fel az okokat, amelyek valamely állam külföldre való készpénzfizetésére szabályozólag hatnak. Részletesebben beszél az aranypont alakulásáról s liberális felfogására nagyon jellemző, hogy a spekulációnak a szóban forgó hullámzásokra való káros hatását tagadja. G. szabadelvü nézeteket hirdetett a parlamentben is, ahol 1864-ben a londoni Cítyt, később edinburg egyik kerületét képviselte. Különösen vallási dolgokban való szabadelvü felfogásáért neveztette őt ki 1865. Russel a kereskedelmi hatóság alelnökévé, 1866. mint lancasteri kancellár lépett a kabinet tagjai közé, akikkel együtt bukott meg ugyanazon év juniusában. Az 1868-iki Gladstone minisztériumban G. a szegényügyek vezetését vette át s e téren kiváló érdemeket szerzett, amelyek elismeréséül tengerészeti miniszterré nevezték ki (1871.). 1874. Gladstone bukásával G. is kilépett hivatalából s 1876. már uj működési körben találjuk, mert Egyiptom angol hitelezői mint képviselőjüket küldték Kairóba; itt sikerült neki a khedivével elfogadtatni pénzügyi tervét, amely szerint az egyptomi pénzügyek felügyeletét egy európai bizottság vette át. 1877. az ezüst értékéről tanácskozó parlamenti enqueton elnökölt, a következő évben pedig a párisi nemzetközi érmekongresszuson vett részt. Midőn Gladstone 1880. ujból uralomra jutott, G.-t rendkivüli konstantinápolyi követté nevezték ki, hogy a portánál a berlini szerződés némely pontjainak végrehajtását sürgesse; ez állásáról azonban már 1881. visszahivták. 1886-ól kezdve, amint Gladstone az ir home-rule tervet elfogadta, G. elpártolt tőle s közeledett a konzervativekhez, ugy hogy 1886 dec. mint pénzügyminiszter lépett be a Salisbury-kabinetbe, melynek egyik legkiválóbb tagjavolt. Ugyancsak 1886. választották a Royal Statistical Society elnökévé. Pénzügyi tervei közül bankreformterve, mely a tartaléktőke felemelését és 1 fontos bankók kibocsátását sürgette, adott nagy könyvvitára okot. 1892. a Salysbury-kabinet bukásával G. is az ellenzékre ment át s az 1893-iki home-rule-vita alatt egyike volt Gladstone legszivósabb támadóinak. E home-rule-bill pénzügyi szakaszait, részben G. birálata következtében, dolgozta át ujra a Gladstone-kormány. Legutóbb az angol nemzetgazdasági társulat választotta elnökévé G.-t, ki 1893 jun. 15. foglalta el az elnöki széket egy hosszabb beszéddel, melyben a közgazdaságtan klasszikus iskolájával való szakítást hangoztatta. Fentebb említett tanulmányain kivül parlament- és egyéb beszédeiben adott érdemes nemzetgazdaságtani fejtegetéseket, amelyekhez folyóiratokban megjelent értekezései sorakoznak. Ezek közül a Laisser faire and Government Interference cimü a legismertebb. Magyarul megjelent: A külföldi váltók árfolyamának elmélete. Ford. Lobmayer János (Budapest 1891.).

Forrás: Pallas Nagylexikon