(Gotenburg), Göteborg és Bohus tartomány fővárosa,
Svédország déli részében a Göta-elf déli partján, annak torkolata közelében (5
km.-nyire), vasut mellett, az é. sz. 57° 41" 18" és a k. h. 11° 58 alatt,
(1892) 107965 lakossal. G. mint kereskedő- és mint gyárváros egyaránt
jelentékeny. Gyáripara főként vas- és acéláruknak készítésével, pamutfonással
és szövéssel, és hajóépítéssel foglalkozik; jelentékeny azonkivül a
vitorlavászonszövés, papir-, cukor- és sörgyártás. Az iparnál fontosabb a
kereskedelem, amit a város kedvező fekvésének (Kopenhága és Kristiania közt
egyenlő távolságban) köszönhet, 1892. kivittek: nyers vasat (12,6 millió kg.),
kovácsolt és hengerelt vas- és acélrudakat (77,51), vasérceket (31,9),
deszkákat (197590 m3), zabot (20 millió korona értékben), papirt
(15,2 millió kg.), továbbá gyufát, disznóhust és pamut-, meg egyéb szöveteket.
A bevitel legjelentékenyebb cikkei: pamut (5,66 millió kg.) kávé (5,07 millió
kg.), buza rozs, liszt, szén, nyersvas, mesterséges trágya, szövetek,
cukor,stb. Külföldi kikötőkből (1892-ben) megérkezett 2696 hajó 922522 tonna
tartalommal; a G.-i kereskedelmi hajók száma: 224 (köztük 144 gőzös) 95570
tonna tartalommal. G. Svédországban egyike a legszebben épült városoknak; a
szebb részekben minden nagyobb utcán hajózó-csatorna vezet keresztül. A
középpont a Gustav Adolfs Torg (vásártér) Gusztáv Adolf emlékszobrával, a
városházával és börzével; a fő utcák: a Södra Hamngatan és a Norra Hamngatan.
Az erődítmények lebontása után helyükön igen szép ültetvények láthatók, amelyek
a várost egészen körülfogják; ilyenek: a Ny-allék, a Kungsparken és a
Trädgardsföringen (9 ha.-nyi), nagyszerü üvegházzal. A legjelentékenyebb
épületek: a székesegyház, a Haga-templom, a Krisztina-templom (a legrégibb) és
a kormányzói épület, amelyben 1660. X: Károly meghalt. Közép- és népiskolákon
kivül vannak technikai-, kereskedelmi- és hajósiskolája; muzeuma, gazdag
könyvtárral, érem-, zoologiai, archeologiai stb. gyüjteménnyel és tudományos
társulata, amely fölolvasásokat is rendez. G. a XVII. sz. elejéről való; 1607.
IX. Károly, akkori Södermanlandi herceg, vetette meg Hisingen szigetén az
alapját; 1612. azonban a dánok földulták; amire Gusztáv Adolf 1619-ben a mai
helyén alapította és virágoztatta föl.
Forrás: Pallas Nagylexikon