Gottschalk

Fulgentius (Godeschalk, régi német név. Schalk a. m. szolga, tehát isten szolgája), szász grófi nemzetségből származott teologus, kit atyja a fuldai zárdába adott. 829. a mainzi zsinat föloldozta fogadalmai alól, azonban Jámbor Lajos Hrabanus Maurusnak rábeszélése folytán kényszerítette, hogy ujból letegye a fogadalmakat és ekkor az orbaisi zárdába jutott, ahol a szent atyák tanulmányozásának szentelte magát. Tanulmányozásai közt azonban téves nézeteket sajátított el a predesztinációt illetőleg. E téves nézeteit olaszországi utjában nyiltan hirdette. Hrabanus, akkor már mainzi érsek, részint egy iratban cáfolta G. tételeit, részint a 848. tartott zsinaton eretneknek nyilvánította és Hinkmar reimsi érseknek kiszolgáltatta. A 849. Quiercyben tartott zsinat G.-t papi méltóságára érdemtelennek mondotta és G. addig ostoroztatott, mig iratait átadta. Iratait megégették, őt magát pedig börtönbe vetették és ott is halt meg, nem békülve ki az egyházzal, 868.

2. G., vend főnök a XI. sz.-ban. Ifju korában Angliában s Dániában élt és nőül vette Svend Estridsen dán király leányát. Ekkor már keresztény hitü volt és Adalberttel, a hirneves brémai-hamburgi érsekkel (l.o.) is jó viszonyban élt, sőt maga is közreműködött a vendek megtérítésében. De midőn Adalbertet ellenfelei állásától elmozdították, a pogány vendek G. ellen felkeltek és az 1066. Lenzen mellett vivott csatában megölték; egyuttal a ker. papokat kiüzték s a ker. templomokat felégették. V. ö. Giesebrecht, Wendische Geschichten (II. köt., 1843); Dehio, Gesch. des Erzbisthums Hamburg-Bremen (2. köt., 1877).

Forrás: Pallas Nagylexikon