Goya y Lucientes

Ferenc, spanyol festő, szül. Fuendetodosban Arragoniában 1746 március 30., megh. Bordeauxban 1828 május 15. Először Saragossában tanult, azután Madridban Bayen tanítványa lett, hosszabb ideig tartózkodott Rómában is, anélkül azonban, hogy az ottani művészeti irány hatása alatt eredetiségéből valamit veszített volna; 1775. Madridban telepedett le, 1780. az Akadémia de San Fernando tagja, 1795. igazgatója lett; IV. Károly és VII. Ferdinánd udvari festője volt. Megunva az udvari életet, 1822. Franciaországba vonult vissza. 176-tól fogva kartonokat készített a királyi paloták szőnyegei számára és már ezekben megkapóan ábrázolta a spanyol népéletet. Ezen kartonok nagy része a madridi muzeumban van; a szőnyegek részben Pradóban, részben az Escoriában. Hozzájuk való két vázlat van a budapesti orsz. képtárban (760, 763). Egyéni felfogása a templomok számára festett freskóképekben és olajfestményekben is nyilatkozik. Az 1897. a madridi S. Antonie de la Florida templomban festett freskóképei is inkább a mozgalmas népélet, mint a tulajdonképeni szent jelenetek ábrázolásai. Festményeinél még hiresebbek rézkarcai, egyes lapok és a Caprichos (ötletek), Los Desastres de la Guerra (a háboru borzalmai), Tauromaquia (bikaviadal), Los Proverbios (példabeszédek) és a Foglyok c. sorozatok. G. az egyetlen nagy eredeti spanyol festő a XVIII. sz.-ban és általában a legérdekesebb, legszellemesebb, legmodernebb művészek egyike. V. ö. Yriarte Ch., G., sa biographie, etc (Páris 1867); Zapater y Gomez, G., niticias biograficas (Zaragoza 1868); Lefort P., F. G. (Páris 1877); Vi naza, G. su tempo, su vida, sus obras (Madrid 1887); Lücke H., a Dohme-féle Kunst u. Künstler-ben (Lipcse 1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon