Olyan gép, melyet a vizből fejlesztett gőz feszítő ereje hoz mozgásba s általa a gőzben rendelkezésünkre álló munkát az ipar céljaira hasznosíthatjuk. A G. főbb részeiben egy gondosan kiesztergályozott hengerből áll, melynek belsejében tömören záró korongszerü dugattyu mozog. A henger két végét fedő zárja el a külső térségtől s a dugattyut a henger előtt egyenesben vezetett keresztfejjel a henger fedelében levő tömítő szelencén át kinyuló erős rud kapcsolja össze, melynek átmérője a dugattyu átmérőjének hol az egyik, hol a másik oldalon nyomja s a henger belsejében a fedők között egyenes irányban ide-oda tolja. A dugattyu ezt a mozgást a dugattyurudnál fogva átviszi a keresztfejre, mely a belékapaszkodó hajtórudnál fogva a henger hosszanti tengelyére merőlegesen fektetett főtengelyt egy forgató karral forgómozgásba hozza, mi által a gőznek egyenes irányban működő ereje a főtengelyre ékelt kerék kerületén körben futva áll rendelkezésünkre, honnan szijjal, kötéllel vagy a kerékből kinyuló fogakkal bármely máskép forgatására felhasználhatjuk.

A gőznek mozgató erővé való felhasználásával már Kr. e. 120 évvel Alexandriai Heron tett kisérleteket. Tőle származik a Heron labdája és a Segner-féle kerék elvén müködő Eolipil (l.o.) Leonardo da Vinci szerint már Archimedes tett javaslatot a gőz feszítő erejének felhasználására, hogy vele valamely rövidebb csőből a löveget kilőhessék. 1624-ben Branca készített egy oly gépet, mely, egy szilárd edényből kifuvó gőzzel egy lapátos kereket mozgatott, melynek fogaskerék-áttétellel egy kisebb zuzúművet kellett volna mozgatnia. Ezeken kivül még több oly kisérletet is jegyzett fel a történelem, melyekből kitünik, hogy a régiek előtt a jelenlegi G. eleve teljesen ismeretlen volt. Csak Torricellinek a levegő nehézségére vonatkozó felfedezése és Guerike Ottónak a légszivattyuval tett kisérletei után kezdtek a helyes utra térni s Papinnak sikerült oly készüléket készítenie, melynek segítségével a gőzt hijolt tér létesítésére egyszerü módon felhasználhatta.

Papin készülékének szerkezete, egy henger, melynek felső része nyitott s belsejében egy dugattyu mozog. A dugattyu alá kevés vizet öntött a hengerbe s azt felmelegítés által gőzzé alakította, a gőz fejlődése közben l nehezék a dugattyut lassan felhuzta s legfelső pontjában E zárka megfogta. Amint a tüz eltávolítatott, a gőz kezdett hülni s ujra vizzé sürüsödött s a dugattyu alatt hijolt tér maradt; ennek folytán a zárka eltávolítása után a külső levegő sulya a dugattyut lenyomta, mely a nehezéket, a csigákon áthajló kötéllel maga után vonva, felemelte. Ez a készülék 1690. lett ismertté. 1698. Savery angol bányahivatalnok szabadalmaztatott magának egy más szerkezetü gépet, melynek képe a 3. ábrából látható. A gőzkazánban fejlesztett gőz a csövön vizzel megtöltött edénybe ömlött, honnan a vizet a nyomószelepen át a nyomócsőbe s onnan a tartóba nyomta. Midőn az edény viztartalma kinyomatott, a csapot elzárták, s hogy a gőz gyorsabban kondenzálódjék, a csapon az edényt vizzel locsolták. az edényben igy hijolt tér, vagyis vacuum keletkezett, mely a tartóból a vizet a csövön és a szivószelepen át az edénybe szivta; miután az edény megtelt vizzel. A kazánból ujra gőzt bocsátottak rá s a művelet ujra kezdődött. Ehhez hasonlóan működtek a mai pulzométerek. Papin ezen gépet átalakította, mellyel aztán a Fuldán egy hajót is hajtatott, mit azonban a matrózok, fellázadván, szétvertek. Sokkal használhatóbb volt ezeknél az 1712. készült Newcomen-féle atmoszférás G. A gőz a gőzkazánból a hengerbe ömlött, hol épp ugy, mint Pappin gépében a dugattyut a himba-szerkezettel az ellensuly felhuzta. Midőn a dugattyu fent volt, a csapot elzárták, minek folytán a hengerben a gőz kondenzálódott s hijolt tér keletkezett, a külső levegő pedig a dugattyut ujra lenyomta. Hogy a dugattyu a levegőt a hengerbe ne eressze, felső lapjára vizet öntöttek, a gép eleinte igen lassan dolgozott, mert a henger belsejében csak lassan kondenzálódhatott a gőz; egy alkalommal azonban észrevették, hogy a gép mozgása meggyorsult, ennek okát kutatva, észrevették, hogy a dugattyu felső lapjára öntött tömítő viz, miután a dugattyu és henger érintkező felületei már kissé megkoptak, a henger belsejébe a gőz közé jut s ezt gyorsan lehüti. Ennek célszerüségét belátva, alkalmazták a viztartóból a hengerbe vezető csövet s ettől kezdve a gőzcsap elzárása után megnyitották a cső vizcsapját s a gőzt vizzel hütötték. Ezzel természetesen a gép gyorsasága emelkedett. A gép most már sokkal többet dolgozott, de még mindig nem volt önállóan működő gép, mert a gőz- és vizcsap nyitogatása és zárogatására még mindig emberi kézre volt szükség. Ez egyhangu könnyü munkát, hogy olcsóbb legyen, egy gyermekkel végeztették, ki hogy magát e munka alól felszabadítsa, miután észrevette, hogy a himba és a csapok mozgása között bizonyos összefüggés van, e csapokat összekapcsolta a himbával, maga pedig leült s nézte a szerkezet működését. Ettől kezdve a G. az emberi kéztől teljesen függetlenné vált s önállóan működött.