Gőzhajózási jog

kettőre vonatkozik, u. m. a gőzhajózásra mint üzletre, vállalatra, azután a viznek gőzhajóval való használatára. Az 1869 ápr. 21. kelt közlekedési miniszteri rendelt értelmében a magyar korona országai területén gőzerővel járó hajózásra üzleti engedélyt a közlekedési, ma kereskedelmi miniszter ad. A hajózási engedélyen kivül minden gőzhajónak hatóságilag kiállított hajólevéllel kell ellátva lennie, s a gőzhajók csak szabályszerüleg képesített okleveles hajóvezetők vezetése alatt járhatnak, valamint rajtuk képesített gépészvezetők is alkalmazandók. Ami a gőzhajózási vizhasználatot illeti, erre nézve a vizjogi törvény (1885. évi XXIII. t.-c.) szabálya az, hogy a hajózás a vizizrendőri és a folyam, tó, hajózási rendszabályok megtartása mellett mindenkinek szabad. Ezen hajózási rendszabályok az 1883. évi 1807. számú közlekedési miniszteri rendeletben foglaltatnak. A vámszövetségi egyezmény (1878. XX. és 1887. XXIV. t.-cikkek) szerint, a monarkia két állama belvizeinek hajózási használatára nézve a két állam lakói egyenlő bánásmódban részesülnek. A Dunán pedig a fennálló nemzetközi szerződések (különösen az 1857 nov. 7. és 1865 nov. 2. kelt egyezmény) szerint, a gőzhajózást is nemzetközileg szabad. Ami a tengeri gőzhajózást mint vizhasználati jogot illeti, ez a mare liberum természetéből folyólag szabad, a gőzhajózási vállalat azonban a tengereire vonatkozólag is az illető állam kormányának engedélye alá esik.

Forrás: Pallas Nagylexikon