Gozsdu

1. Elek, szépirodalmi iró, szül. Ercsiben, Fehér vármegye, 1849 nov. 28. A gimnázium alsó osztályait Temesvárt, a felsőbbeket a pesti ref. gimnáziumban, a jogi tanfolyamot a budapesti egyetemen végezte s jogi-doktori és ügyvédi oklevelet szerzett. Az ügyvédi pályára azonban nem érezvén nagy kedvet. 1880. hirlapiró lett s a Függetlenségnél dolgozott, de 1883. a birói pályára lépett át, 1885-től kir. alügyész volt Fehértemplomban, 1887. Budapesten, 1889. kir. ügyésszé nevezték ki Karánsebesre, s 1892. ugyane minőségben Temesvárra helyezték át. Szépen indult irói pályáját ujabban alig folytatja. Rajzaival, elbeszéléseivel tünt fel 1878 óta; majd két regénye: Az aranyhaju asszony (Budapest 1880) és Köd (1882), továbbá Tantalus c. alatt összegyüjtött kilenc elbeszélése (1886) mind irói műveltség és megállapodott világnézet, mind pszihologiai talentum, eszmei tartalom és elbeszélő képesség tekintetében az ujabb magyar elbeszélők legjelesebbjei közé emelték. L. Szinnyei, Magyar Irók.

2. G. Manó, legfőbb itélőszéki biró, szül. Nagyváradon 1802 febr. 22., megh. Pesten 1870 febr. 3. Dacára román nemzetiségének, buzgó magyar volt s mint ügyvéd 1826. ő volt az első, aki a pesti és budai tanácsokhoz magyar keresztleveleket adott be. 1860. Krassó vármegye főispánja volt, s a főrendiházban jegyzővé választották. 1866. országgyülési képviselő lett, 1869. nevezték ki legfőbb itélőszéki birónak. G. magyarul irt és érezett, de azért melegen pártfogolta a hazai román irodalmat is a vagyonának nagy részét is hazai román nevelési célokra hagyta, melyekből évenkint 15000 frtnyi segélyt osztanak ki. Apróbb versei a Szépliteraturai Ajándékban (1826), jeles politikai beszédei pedig az Országgyülési Naplóban jelentek meg. Saját költségén adta ki a Calendariulu lui Neagve, Biblioteca romana s a Juga Diaconoviciu által szerkesztett Viatia lui Cristoru c. munkákat. Kortársai a magyar és román nép közvetítő kapcsának tekintették őt.

Forrás: Pallas Nagylexikon