Gracchus

a Sempronia gens egyik hires familiájának neve. 1. Tiberius Sempronius Gracchus, 238-ban Kr. e. mint konzul Liguriában küzdött s kartágói zsoldoslázadás alatt elfoglalta Szárdiniát. - 2. Fia, Tiberius Sempronius G., a 2-ik pún háboruban szerepelt. 215. konzul volt s a Hannibállal szövetséges kampányokat verte le, 214. pedig Hannibállal küzdött, kinek vezérét, Hannót, Beneventumnál leverte. 212. azonban a pún Magóval való harcban elesett. - 3. Tiberius-Sempronius G., 204. igen fiatalon augurrá, 187. néptribunná lőn s mint ilyen a sikkasztásról vádolt P. Corn. és L. Corn. Scipiót védelmezte. 185. Makedoniában volt követ. 180-178. pedig Hispániában leverte a keltibereket s diadalmenetet tartott Rómában. 177., konzulkorában a szárdokat verte le. 163. a megtisztelő cenzurát viselte. Mintája volt a római arisztokratának. Felesége Cornelia, P. Cornelius Scipio Africanus leánya volt, kitől több gyermeke született, kik közül kettőnek szereplése világtorténelmileg fontos.

4. Tiberius Sempronius G. volt az egyik (163-133), kitől szelidsége miatt alig várta valaki, hogy oly nagy mozgalom megindítója lesz. Anyja, kit megtisztelően a Gracchusok anyjának neveztek, öccsével együtt kitünően nevelte. A harcban már 147. igen hősiesen viselte magát Scipio oldalán. 137. mint quesztor Hispaniában tartózkodott, hol az ő ügyessége mentette meg szerződéssel a római sereget a fogságtól. 133-ra néptribunná választotta magát s hivatalát 134 dec. 10. átvette. Ipa s az akkori konzul, P. Mucius Scaevola támogatásáról biztosítva, 133. uj telektörvényt indítványozott. De terve nem sikerült, mert tribuntársa, Marcus Octavius, vétójával megakadályozta a tárgyalást. Erre Tiberius meg a jogszolgáltatás menetét akadályozta meg s lepecsételtette a közpénztárakat. Ujra tárgyalás alá akarta bocsátani indítványát, de Octavius ekkor is, sőt a harmadszori benyujtásnál a kuriákon is élt vétójogával. Tiberius törvénytelen lépésre határozta el magát s néphatározattal megfosztotta Octaviust a tribunátustól. Most már keresztülvitte indítványát s 3 tagu (ipa Appius Claudius, öccse Gaius és maga Tiberius) földfelosztó bizottságot (triumviri agris dividendis) nevezett ki. Azonban a terv létesítése nagy akadályokra talált, mert sok helyen a közel 300 éves egykézenlevés miatt az ager publicus már szinte magánbirtokká lett; a földmérés, elkülönítés a polgárokat s szövetségeseket is mindinkább elidegenítette az eszmétől, az arisztokrácia pedig vád alá helyezéssel fenyegette. Tiberius aggódni kezdett. 3000-4000 hivéből testőrséget szervezett. hogy javaslata sikerüljön, III. Attalus volt pergamoni király kincseinek a terv keresztülvitelére való odaengedését, maga számára pedig törvénytelenül még egy évre a tribunátust kérte. De a választó-gyüléseken akkora zavarok támadtak, hogy a választás kétszer nem sikerült. A második választás után a Fides templomában gyülésező szenátus egyeduralomra törekvésről vádolta Tiberiust s halálát kivánta. A mérsékelt szellemü s a reformokkal rokonszenvező konzul. Publ. Mucius Scaevola, nem akarta Tiberius halálát, de annál inkább Publ. Scipio Nasica pontifex maximus, ki Tiberius ellen izgatta az arisztokráciához szítókat, mely föllázított tömeg azután Tiberiust 300 társával együtt a Kapitolium tövénél agyonverte. A gyülölet oly nagy volt, hogy a vallásmegkivánta temetést is megtagadták az agyonvertektől s a Tiberisbe szórták testöket.

5. Gaius Sempronius G. (153-121). Pályáját ő is Scipio seregében kezdte s Hispániában Numantia előtt, majd Szárdiniában jeles katonának mutatta magát. Már némileg részes volt az előző idők eseményeiben, mint a földfelosztó bizottság egyik tagja; ezt az állását, bár nem érvényesíthette, tovább is megtartotta. Bátyja eszméit elfogadta s még többet is akart. hazájának akart használni ezekkel s egyszersmind módot szerezni, mellyel megboszulja a szeretett testvért az őt elvesztő arisztokrácián. S ez az arisztokrácia félt tőle, iparkodott távol tartani, ugy hogy 123. is csak a szenátus határozatának megsértésével jött Rómába, hol 126 óta évről-évre megujítgatták szárdiniai queszturáját, csakhogy távol legyen. De ő tisztázta magát a nép előtt, sőt utat nyitott tervei megvalósítására, mert 123. néptribunná választották Gaius tervszerüen járt el.

A lex iudiciaria s a szövetségesek polgárjogáról szóló törvény (lex de civitate sociis danda), mellyel egységessé akarta tenni a birodalmat, kiváltképen mutatják Gaius politikai belátását, korát meghaladó bölcseségét. Nem tudjuk, mily sorrendben létesítette e törvényeket, de az a valószinü, hogy az elsők nagyobb zavarokat nem szültek. A kétéves tribunátus is sikerült. Folyton közelebb jutott tervéhez: monarkia, korlátlan néptribunság alakjában. De az arisztokrata szenátus párt sem maradt tétlen. Nem türhette ez, hogy a legfőbb jogok nélkül szükölködjék a szenátus. Megkezdte a harcot Gaius ellen s ebben hatalmas segítséget nyert: Livius Drusust, Gaius kollégáját s a nép féltékenységét. Működtek pedig ezek a lex de civitate sociis danda tárgyalásánál, melynél a nép oly tetszéssel fogadta Livius vétóját, hogy Gaius nem mert erőszakhoz folyamodni. A szenátus saját indítványával tette tönkre Gaiust. Ez ugyanis Kartágó helyén 6000 emberre Junonia néven gyarmatot akart alapítani. Elfogadták, sőt Gaiust a szervező bizottságba is beválasztották. Ez lett veszte. Livius Drusus ugyanis távollétében, mint a szenátus eszköze, tönkretette Gaiust és terveit. Valósággal a demagógia terére lépett. Ingyen gabonakiosztásaival, itáliai gyarmatok igérésével annyira elfordította Gaiustól a népet, hogy mikor ez hosszabb távollét után hazatért s ujra a tribunátusra pályázott, elbukott s ezzel hatalma alapja elveszett. Hozzájárult, hogy az összes reformokat ellenző Lucius Opimiust választották konzullá, ki uj törvényt terjesztett elő, mely Junonia alapítását megtiltja. A törvény jobban tetszett az előbbinél. Gaius, bár belátta, hogy tervei s talán maga is elpusztulnak, mégsem akart zavart támasztani a gyülésen, de mégis őt támadott. Ugyanis az áldozó konzul szolgálja gyalázó szóval sérté meg Gaiust, amiért egyik barátja a szolgát leszurta. Már ezt is neki rótták föl. Még nagyobb baj volt, hogy az izgatottságban Gaius egyik tribunt megakasztotta beszédében, mi nagy bün volt. Az izgatottság oly fokra hágott, hogy Gaius kénytelen volt élete biztosítása végett az Aventinusra menekülni. Barátja, M. Fulvius Flaccus, hasztalanul iparkodott megerősíteni a helyet, Lucius Opimius kiostromolta s Flaccust 250 társával legyilkoltatta. gaius meg akarta magát gyilkolni, de azután barátai kérésére, hogy tartsa meg magát jobb időkre, menekült a Tiberisen tulra; itt azonban fölhagyott a futással, a Furrina-ligetben Europorus rabszolgájával megölette magát. Halála után hiveiből állítólag 3000-et akasztottak föl; hulláikat a Tiberisbe szórták, házaikat a csőcselék prédájára engedték át. A Gracchusok emlékét megbecsteleníték, a nemes Corneliának még a gyászruha viselését is megtilták szeretett fiaiért. De a nép tisztelte az érte küzdők emlékét s később szobrokat emelt emlékökre.

Forrás: Pallas Nagylexikon