Graefe

1. Albrecht, német szemorvos, G. Károly Ferdinánd fia, szül. Berlinben 1828 máj 22., megh. u. o. 1870 jul. 20. Középiskolai képzettségét a berlini francia gimnáziumban nyerte. 1847. avatták doktorrá. 1848. Prágába ment, hol Artl befolyása alatt a szemorvoslás tudományának művelésére adta magát. 1850. Berlinben mint szemorvos telepedett meg s magánszemkórházat alapított. 1852. docenssé képesítették. 1854-ben megindította az Archiv für Ophthalmologie folyóiratot, melynek első kötetét ugyszólván egymaga irta. A következő évben Donders és Artl szekesztőtársul szegődtek s ez idő óta folyóiratban láttak napvilágot G. korszakot alkotó művei. 1856. rendkivüli, 1866. rendes tanárrá nevezték ki. G. a XIX. sz. orvosainak egyik legkiválóbbja volt. A szürke hályog operálását metodusa által váratlan biztosságra emelte, a glaukoma (zöld hályog) gyógyítását ő tette lehetővé; a szemtükröt ő vezette be a gyakorlatba, a szemfenéki bántalmak tanába ő hozott be világosságot, a kancsalság operálásának idejét s mikéntjét ő állapította meg. Emlékét Berlinben a Charitéen Siemering által mintázott szoborcsoportozat örökíti meg, melyet 1882 máj. 22. lepleztek le. Műávei közül több magyar nyelven is megjelent (Orvosi kiadótársulat 1867), eszméit pedig az Orvosi Hetilap Szemészet melléklete megalapítása (1863) óta szakadatlanul hirdeti. nevezetesebb dolgozatai: Ueber lineare Extraction; Schielen und Schieloperation; Die Iridectomie bei Glaucom; Ueber Embolie der Arteria centralis Retinae; Neuritis optica bei Cerebralkrankheiten; Uebeer die modifiz. Linearextraciton. V.ö. Michaelis, Albrecht von Graefe (Berlin 1877); Graefe A., Ein Wort zur Erinnerung an Albrecht von Greafe (Halle 1870); Schweigger, Rede zur Enthüllungsfeier des Graefe-Denkmals am 22. Mai 1882 (Berlin 1882); Hirschler Ignác, Garefe emlékezete (Budapesti kir. orvosegyesület évkönyve 1870).

2. G. Alfréd Károly, német szemorvos és iró, szül. Martinskirchenben 1830 nov. 30. Az egyetemet Halle, Heidelberg, Würzburg, Lipcse és Prágában látogatta, doktorrá 1854. Halleban avatták. 1855-1858-ig rokona: Graefe Albrecht segédje volt. 1858. Halleban docenssé képesítették s ugyanitt szemkórházat is alapított. 1864. a szemészet nyilvános rendkivüli tanárává s az egyetemi szemkórház igazgatójává nevezték ki, 1873. pedig rendes tanárrá. 1891-ben nyugalomba vonult. Saemisch-sel együtt 1874-1880-ig kiadta a Handbuch der gesammten Augenheilkunde, 7 kötetes nagy munkát, mely a mai napig is a szemorvoslás tudományának alapvető kézikönyve. Nevezetesebb dolgozatai főleg a szemizmok működésére s azok rendellenességeire vonatkoznak: Motilitätsstörungen des Auges (1858); Ueber das Binocularsehen bei Schielenden stb. Becses dolgozatai még: Ueber Ischaemia Retinae; Ueber Cysticersus-Extraction; Ueber Enucleatio Bulbi; Ueber Wundbehandlung bei Augenoperationen.

3. G. Károly Ferdinánd, német sebész és orvostudományi iró, szül. Varsóban 1787 márc. 8., megh. Hannoverában 1840 jul. 5. Orvosi képzettségét Drezda, Lipcse és Halleban nyerte. 1807. orvos- és sebészdoktorrá avatták. Előbb Alexius anhalt-bernburgi herceg udvari orvosa volt, s 1810. az ujjáalkotott berlini egyetemen a sebészet rendes tanárává s a sebészeti és szemészeti klinika igazgatójává nevezték ki. 1813. reá bizták a berlini katonai kórházak vezetését, később pedig az egész hadtest kórházainak felügyeletét is átvette. 1822. tábornok-törzsorvossá léptették elő s mint ilyen az összes katonaorvosi oktatást vezette. Különösen az egyiptomi szembetegségről, továbbá a plasztikai operálásokról irt dolgozatai alapvető munkák. Waltherrel együtt szerkesztette a Journal für Chirurgie und Augenheilkunde folyóiratot. Nevezetesebb művei: Rhinoplastik (1818); Die Gaumenhalt (1820); Die epidemisch-contagiöse Augenblenorrhoe Aegyptens in den europäischen Befreiungsheeren (1823). V.ö. Michaelis, C. F. v. Graefe (Berlin 1840); Rohlfs, Archiv für Geschichte der Med. (VI. 1883. p. 305).

Forrás: Pallas Nagylexikon