Grafosztatika

(gör.), erők összetevését és szétbontását, továbbá szilárd testekre ható erők egyensulyi feltételeit tárgyalja geometriai uton. A G.-ban valamely erő helyzetét és nagyságát mindig egy megfelelő egyenes vonal helyzete és hossza ábrázolja; az utóbbi a szerkesztés alapjául felvett erőléptékkel (n kg. = 1 mm.) mérve, adja meg az erő nagyságát. Az egy problémához tartozó geometriai szerkesztéseket összesen: erőtervnek nevezik, amellyel a gyakorlati alkalmazásokban rendszerint azt a feladatot oldják meg, hogy valamely szerkezetnek (hid, fedél, stb.) egyes alkatrészeiben a külső erők (terhelések) behatása alatt minő belső erők keletkeznek (amelyekből azután az illető alkatrész méreteit állapítják meg). A G. azonkivül másfajta mekanikai és szilárdságtani feladatokkal is foglalkozik, mint p. a sik idomok tehetetlenségi nyomatékának és belső magjának meghatározása, továbbá a szilárd testek alakváltozása, stb. amelyek tulajdonképen nem tartoznak a sztatika körébe, azonban sztatikailag értelmezve, mint erőfeladatok gyakran könnyebben oldhatók meg, mint analitikai uton. - A G.-t tudományos rendszerbe legelőször Culmann foglalta 1866. Zürichben megjelent: Die graphische Statik cimü munkájában. A módszernek nagy előnyei rövid idő alatt utat nyitottak a G.-nek a mérnöki gyakorlatba is, amiben a zürichi műegyetemnek a 60-as és 70-es években a világ minden részéből Culmann köré sereglett számos jeles tanítványa nem csekély mértékben közreműködött. Ma már a legelterjedtebb módszer a mérnöki építmények és szerkezetek sztatikai vizsgálatára, alapvető fontossága a technikai nevelés szempontjából valamennyi műegyetemen el van ösmerve.

Forrás: Pallas Nagylexikon