Gral

(Graal, az ó-francia greal-ból: provençalul grazal, katalánul grecal, középkori latinsággal gradalis), eredetileg a. m. tányéralaku edény. A középkor költészetében hires a szent G. (ó-franc. San greal), mely egyetlen drágakőből (jaszpiszból) készült csodaerejü edényként szerepel. A monda szerint a szent G.-t angyalok hozták le a földre és egy király vezetése alatt álló válogatott lovagcsapat (templariusok) a hozzáférhetetlen Montsalvage (Mons silvaticus, Mont sauvage szórul szóra a. m. vad hegy) hegyen őrizte. A monda a XII. sz. elején a mórok és keresztények közt Spanyolországban és Dél-Franciaországban folyt harcok s a palesztinai templarius-rend hatása alatt fejlődött: Franciaországban több költői feldolgozásban részesült. Itt az Anjou-házzal jött kapcsolatba, amelyből állítólag a G. királyai származtak; igy van ez p. előadva Chrétien de Troyes, Li contes del G. (1190 tájáról) c. költeményében. Már 1170 előtt a G.-mondát Chrétien de Troyes és más észak-francia trouvérek a breton mondakörrel hozták kapcsolatba. Emitt a szent G. az a tál, amelyből krisztus az urvacsora alkalmával evett és amellyel Arimathiai József a Megváltó sebeiből kiömlő vért felfogta. Ezt a legendát adja elő a rimes francia Roman du Saint G. (a XV. sz.-ban prózába ültették át), melyet Hucher (Páris 1875-78, 3 köt.) és Werdner (Oppeln 1881) adtak ki. Ezen alapszik a Turniwall-kiadta (1874-1878, 4 köt.) The holy Grail c. angol költemény (v. ö. a legujabban megjelent dolgozatot: Nott Alfréd, The Legend of the holy Grail. Kiadta a Folklore-társaság, London 1888) is. Francia költőkből merítette anyagát Eschenbachi Wolfram Parsicvaljához és Titureljéhez, de művét egészen a maga önkényes mély értelmü allegorizálásával tömte meg. Az ifjabb Tirurel szerzőjénél a monda (1270) már a Lohengrin-mondával vegyül össze. Wagner Rikárd a Parsivalnak alapeszméjét a G.-mondából merítette.

Forrás: Pallas Nagylexikon