Grammofon

Berlinertől eredő készülék, mely a fonográfhoz hasonlóan a beszédnek vagy éneknek visszaadását teszi lehetővé. Ezen készüléknél a hallócső által felfogott hangrezgések vizszintesen forgó fémkorongon rögzíttetnek hullámvonalak alakjában. A fémkorong vékony réteggel van bevonva, hogy a hullámrajzot étetni lehessen s az ilyen eredeti lemezről galvanoplasztikai uton számos másolatot lehet készíteni. A rajzokat fotomekanikai uton nagyíthatni, mi által az eredeti korongnak megfelelő hang erősíthető. A hangok visszaadására kész lemezeket használnak, melyeket külön, e célra készült gramofon forgó korongjára erősítenek. A rajzot tartalmazó lemez mélyedéseibe finom acéltű hegye ér és midőn a korongot forgatják, az acéltű a beszédnek vagy éneknek megfelelő rezgésekbe jut, melyek a hullámrajzot eszközölték. A tű rezgése finom fémlemezekkel közlődik, s ennek rezgéseit hallani a hozzá közel álló hallótölcséren át. Jó készülék a lemezen rögzített beszédet vagy éneket több száz emberre nézve is hallhatóvá teszi, ha azok zárt helyen, szobában, teremben vannak. A G. sokkal egyszerübb és olcsóbb, mint a fonográf.

Forrás: Pallas Nagylexikon