Grammofon
Berlinertől eredő készülék, mely a fonográfhoz hasonlóan a
beszédnek vagy éneknek visszaadását teszi lehetővé. Ezen készüléknél a hallócső
által felfogott hangrezgések vizszintesen forgó fémkorongon rögzíttetnek
hullámvonalak alakjában. A fémkorong vékony réteggel van bevonva, hogy a
hullámrajzot étetni lehessen s az ilyen eredeti lemezről galvanoplasztikai uton
számos másolatot lehet készíteni. A rajzokat fotomekanikai uton nagyíthatni, mi
által az eredeti korongnak megfelelő hang erősíthető. A hangok visszaadására
kész lemezeket használnak, melyeket külön, e célra készült gramofon forgó
korongjára erősítenek. A rajzot tartalmazó lemez mélyedéseibe finom acéltű
hegye ér és midőn a korongot forgatják, az acéltű a beszédnek vagy éneknek
megfelelő rezgésekbe jut, melyek a hullámrajzot eszközölték. A tű rezgése finom
fémlemezekkel közlődik, s ennek rezgéseit hallani a hozzá közel álló
hallótölcséren át. Jó készülék a lemezen rögzített beszédet vagy éneket több
száz emberre nézve is hallhatóvá teszi, ha azok zárt helyen, szobában, teremben
vannak. A G. sokkal egyszerübb és olcsóbb, mint a fonográf.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|