Granville

(ejtsd: grennvill), 1. Leveson-Gower, gróf, angol diplomata, szül. 1773 okt. 12., megh. Londonban 1846 jan. 7. 1795. a parlamentbe lépett, 1800. a kincstár lordjává nevezték ki s ez állását 1802., Pitt lemondásáig tartotta meg.1804-ben Pitt második minisztersége alatt mint követ Oroszországba küldetett s létrehozta az 1805-iki hadjáratot előidéző szerződést. 1815. viscount és peer méltóságot kapott s mint nagykövet Párisba ment, honnan csak 1828. Wellington hivta vissza. 1830-ban ismét párisi nagykövet lett s egészen 1841-ig, amig visszahivatott, Franciaország és Anglia között a jó viszony fentartásán működött. Levenson báróvá és Granville gróffá 1833. nevezték ki.

2.G. György Levenson-Gower gróf, az előbbinek fia, szül. 1815 máj. 11., megh. 1891 márc. 31. 1836. képviselőnek választatott s 1840-40-ig aállamtitkár volt a külügyminisztériumban. Midőn a whigek 1846. ismét kormányra jutottak, G.-t, ki időközben atyja bekövetkezett halála után a felsőház tagja lett, fővadászmesterré nevezték ki, de 1848-ban ezen állását a kereskedelmi hivatal alelnökségével cserélte fel. Elnöke volt az 1851-ki világkiállításnak s 1851. dec. Palmerston után ő vette át a külügyek vezetését. E minőségben a kontinentális hatalmakkal szemben megvédelmezte a politikai menekültek menhelyjogát Angliában. 1852 febr. 22-én a whig-minisztérium bukásával ő is beadta lemondását, de még ugyanazon évben a Derby minisztérium bukása után a titkos tanács elnöke lett. 1856. ő képviselte Angliát a moszkvai császári koronázásnál. 1859. a Palmerston-Russel-kabinetben ismét átvette a titkos tanács elnökségét s 1866-ig, e kabinet bukásáig, ő képviselte a minisztériumot a felsőházban. 1862. a második világkiállításnak szintén ő volt elnöke. Az 1868-iki Gladstone-minisztériumban, mint gyarmatügyi miniszter, Clarendon halála után (1870 jun.) pedig mint külügyminiszter foglalt helyet. A francia-német háboru alatt megőrizte a semlegességet, de elnézte, hogy angol kereskedők a francia hajóhadat kőszénnel, a francia csapatokat pedig fegyverrel ellássák. 1874. a Gladstone-minisztérium feloszlása után az ellenzék vezére lett a felsőházban s 1880. Gladstone alatt ujra átvette a külügyminiszteri tárcát, de a kabinet politikájának irányát nem ő, hanem Gladstone szabta meg, mi Angliát az egyiptomi és az afganisztáni események után kellemetlen helyzetbe juttatta. 1886. a gyarmatügyek vezetését vette át s ugyanazon évben Gladstone-nal együtt ő is beadta lemondását.

Forrás: Pallas Nagylexikon