Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gratianus... ----

Magyar Magyar Német Német
Gratianus... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gratianus

1. római császár,  I. Valentinianus római császár idősebb fia, szül. Sirmiumban 359. 367-től atyjának társcsászára volt, 375-től pedig a birodalom nyugati részének ura; a keletit mostoha öccsének, a négyéves II. Valentinianusnak engedte át. Képzett, nemeslelkü fejedelem volt, de nagyrészt külföldiekből álló környezete nagyon befolyásolta. Szenvedélyes vadász. Rendesen a mai Trierben (Augusta Trevirorum) tartózkodott s innen bocsátotta ki rendeleteit is. 377. az alemannok ellen hadakozott, kiket 378. Argentoriánál (a mai Kolmárnál) döntő csatában le is vert. Innen a Dunához indult a szarmaták ellen s le is verte már óket, midőn a gótoknak öccse, Valens, elleni támadásáról értesült. Az Oescusnál (Isker) volt már segélyhada, mikor öccse halálát s csata vesztését megtudva visszafordult s 379. Theodosiust nevezte ki Kelet augusztusává. Alán testőrei kegyelése miatt előbb a katonaság, majd a nép is elfordult tőle. Britanniában a legiók Maximust teszik imperatorrá, kihez Gallia legiói is csatlakoztak. Gratian ellenök ment, de csatát vesztett s menekülés közben a lioni helytartó árulésa miatt az ellenség kezébe jutott, kik 383. meggyilkolták.

2. G., kamalduli szerzetes, az u. n. Decretum Gratiani (l.o.) gyüjtője, a bolognai San Felice-kolostor szerzetese volt. 1139 körül a korábbi egyházjogi gyüjteményeket rendszeresen összeállította és saját észrevételeivel (dicta Gratiani) kisérte. Megh. 1160 körül. L. még Corpus juris canonici.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is