Gratianus
1. római császár, I.
Valentinianus római császár idősebb fia, szül. Sirmiumban 359. 367-től atyjának
társcsászára volt, 375-től pedig a birodalom nyugati részének ura; a keletit
mostoha öccsének, a négyéves II. Valentinianusnak engedte át. Képzett,
nemeslelkü fejedelem volt, de nagyrészt külföldiekből álló környezete nagyon
befolyásolta. Szenvedélyes vadász. Rendesen a mai Trierben (Augusta Trevirorum)
tartózkodott s innen bocsátotta ki rendeleteit is. 377. az alemannok ellen
hadakozott, kiket 378. Argentoriánál (a mai Kolmárnál) döntő csatában le is
vert. Innen a Dunához indult a szarmaták ellen s le is verte már óket, midőn a
gótoknak öccse, Valens, elleni támadásáról értesült. Az Oescusnál (Isker) volt
már segélyhada, mikor öccse halálát s csata vesztését megtudva visszafordult s
379. Theodosiust nevezte ki Kelet augusztusává. Alán testőrei kegyelése miatt
előbb a katonaság, majd a nép is elfordult tőle. Britanniában a legiók Maximust
teszik imperatorrá, kihez Gallia legiói is csatlakoztak. Gratian ellenök ment,
de csatát vesztett s menekülés közben a lioni helytartó árulésa miatt az
ellenség kezébe jutott, kik 383. meggyilkolták.
2. G., kamalduli szerzetes, az u. n. Decretum Gratiani
(l.o.) gyüjtője, a bolognai San Felice-kolostor szerzetese volt. 1139 körül a
korábbi egyházjogi gyüjteményeket rendszeresen összeállította és saját
észrevételeivel (dicta Gratiani) kisérte. Megh. 1160 körül. L. még Corpus juris
canonici.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|