Grazzini
Antal Ferenc, olasz iró, szül. Firenzében 1503 márc. 22.,
megh. u. o. 1583 febr. 18. Gyógyszerész volt, ki azonban élénk részt vett
szülővárosa irodalmi életében. 1540. egyike volt az Accademia degli Umidi
alapítóinak, ahol a Lasca (Márna) nevet vette föl. 1547. mindenféle intrikák
folytán kizárták, de 19 év mulva ujra befogadták az akadémiába. 1582. nehány
barátájával együtt megalapította a még ma is fennálló Accadémia della Crusca.-t
G. legszerencsésebb követője volt a burleszk költői iránynak; versei könnyedek
és elmések, s igen szerencsésen gunyolják azokat, kik mindenben csak a latin és
görög poétákat akarják utánozni. Novelláiban is (Cene) felülmulta Boccaccio
összes XVI. századbeli utánzóit; rendkivüli természetességgel és vervevel
beszéli el őket. Irt hét vigjátékot is, melyekben azonban ő sem tudott
szabadulni a Plautus-utánzástól, melyet másokban oly élesen korholt. A Cene
legjobb kiadása Fanfanitól való (Firenze 1857), ebben Biscioni irta meg G.
életrajzát. V. ö. Magrini monográfiáját (Imola 1879).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|