Grazzini

Antal Ferenc, olasz iró, szül. Firenzében 1503 márc. 22., megh. u. o. 1583 febr. 18. Gyógyszerész volt, ki azonban élénk részt vett szülővárosa irodalmi életében. 1540. egyike volt az Accademia degli Umidi alapítóinak, ahol a Lasca (Márna) nevet vette föl. 1547. mindenféle intrikák folytán kizárták, de 19 év mulva ujra befogadták az akadémiába. 1582. nehány barátájával együtt megalapította a még ma is fennálló Accadémia della Crusca.-t G. legszerencsésebb követője volt a burleszk költői iránynak; versei könnyedek és elmések, s igen szerencsésen gunyolják azokat, kik mindenben csak a latin és görög poétákat akarják utánozni. Novelláiban is (Cene) felülmulta Boccaccio összes XVI. századbeli utánzóit; rendkivüli természetességgel és vervevel beszéli el őket. Irt hét vigjátékot is, melyekben azonban ő sem tudott szabadulni a Plautus-utánzástól, melyet másokban oly élesen korholt. A Cene legjobb kiadása Fanfanitól való (Firenze 1857), ebben Biscioni irta meg G. életrajzát. V. ö. Magrini monográfiáját (Imola 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon