Grégoire

(ejtsd: grégoár), Henrik, francia konstitucionalista püspök, szül. Vehóban, Luneville közelében 1750 dc. 4., megh. Auteuilben 1831 ápr. 28-án. A nancy-i jezsuita kollegiumban tanult. Majd pappá szenteltetett, eleinte vikárius, később plébános lett Embermesnilben. Nagy föltünést keltett a metzi akadémia által megkoszoruzott: Essai sur la regénération des juifs c. munkája. 1789. képviselővé választatott. Az ellenzékhez szegődött és nagybanközremunkálkodott, hogy az alsó papság a harmadik renddel egyesüljön. Ő volt az első pap, aki az alkotmányra az esküt letette. Ekkor Bloisban és Mansban püspökké választották a most említett konstitució alapján. Ő a bloisi püspöki széket választotta. A nemzetgyülés végéig Párisban maradt, XVI. Lajos menekülése után követelte, hogy a király személyének sérthetetlensége eltöröltessék és a király ellen pört indítsanak. Megszavazta a király bünösségét és kivégeztetése ellen is csak azért emelt ünnepélyes óvást, mivel általában ellensége volt a halálbüntetésnek. Midőn a konvent szétoszlott, G. a direktorum kormányzósága alatt az ötszázak tanácsába lépett. 1799. az u. n. törvényhozó testületnek elnöke lett. Bonapartében ő is a nemzeti szabadság megalkotóját üdvözölte. Napoleon beleegyezésével nemzeti zsinatot hivott össze, melyet 1801 jun. 29. nyitott meg. A zsinat azonban működését csakhamar beszüntette, mert Bonaparte időközben VII. Piussal konkordátumot kötött. G. is lemondott, de Napoleon többé nem jelölte. Szenátorrá később pdig gróffá lett. Művei közül megemlítjük: Ruines de Port-Royal en 1801 (Páris 1801, 2 kiadás 1809); Geschichte des Theophilanthropismus (Hannovera 1806, Stäudlin fordította a kéziratból); De la littérature des negres (Páris 1808); Histoire des sectes religiuses (2 köt. Páris 1810), 3. kiad. 1-5 köt. 1828 6. köt. 1845); De la traite et de l"esclavage des noirs et des blancs (u.o. 1815); Essa historique sur les libertés de l"Église gallicane (u.o. 1818, 2. kiad 1826); De l"influence du christianisme sur la condition des femmes (u.o. 1821); Histoire du mariage des pretres en France (u.o. 1826). Mémoire-jait életrajzzal Carnot adta ki (2 köt., Páris 1837-40). Összegyüjtött munkái 1886 óta jelennek meg. V. ö. Böhringer, G., ein Lebensbild aus der französischen Revolution (Basel 1878); Maggiolo, La vie et les oeuvres de l"abbé G. (Nancy 1885).

2. G. pere, l. Girard.

Forrás: Pallas Nagylexikon