Grenoble

azelőtt Dauphiné, most Isere francia département fővárosa, püspöki székhely és elsőrendü erősség az Isere mindkét partján, nem messze a Drac jobb partjától, amely a pompás Graisivaudan-völgyből jó, a Rachais-hegy lábánál, több vasut találkozásánál, (1891) 46024 lakossal. Legjelentékenyebb iparága a kesztyükészítés, amely a városban és környékén mintegy 25000 embert foglalkoztat; van azonkivül számos likör-, szalmakalap-, cementgyára, vasöntője, len- és selyemszövője; chartreuse-likörrel és dauphinéi sajttal élénk kereskedést üz. A régibb részeiben szük, de ujabb részeiben széles, uj utcákból álló városnak a francia városok közül csaknem a legszebb a fekvése; egyik oldalán termékeny, déli gyümölcsökkel ékeskedő, széles völgyek, másutt zöld erdőkben pompázó hegyek és ismét másutt sziklás, örökös hóval takart hegycsúcsok környékezik. A legszebb terek, utcák, és épületek: a Place Grenette, művészi kuttal; a St. André Bayard szobrával; az igazságügyi, egykoron parlamenti palota, amely XII. Lajos és I. Ferenc idejéből való; a Jardin de Ville; a Vaucanson-tér az ugyanily nevü mekanikus bronzszobrával; az uj prefekturai épület; a muzeum és könyvtár; a székesegyház, bár mint épület nem jelentékeny, 14 m. magas, pompásan diszített kő-ciboriumot (1455-57) tartalmaz; a Szt. András-templom a XIII. századból, Bayard sirjával. Az Isere mindkét partján, amelyeket egymással két kőhid és egy függőhid köt össze, pompás rakodók vonulnak végig. G., mint elsőrendü erősség, sáncokkal van körülvéve; azonkivül a Rachais és Saint Eynard lejtőin épített több erőd is védelmezi. Iskolái közül a legjelentékenyebb: az akadémia, jogi, matematikai-természettudományi és filozofiai fakultással; tüzériskola: rajz- és építőmesteri iskola, Botanikuskertje különösen az alpi vidékek flóráját foglalja magában: nyilvános könyvtára 170000 kötetből és több mint 7000 értékes kéziratból áll; muzeumában értékes természetrajzi gyüjtemény van elhelyezve. tudományos társulatokban (statisztikai, mezőgazdasági, műbaráti, stb.) sincs hiány. G. egykoron Cularo néven gallus helység volt. 374. Gratianus császár megerősítette. ugyanezen időben püspöki várossá lett. nagy Károly halála után a püspöke lett a város urává; későbben Viennois dauphinjai tették fővárosukká. A Dauphinével együtt francia királyi birtokká lett. 1451. XI. Lajos a parlament székelyévé tette, amit 2 évvel későbben VII. Károly megerősített. 1815., midőn Napoleon Elba szigetéről visszatért, G. volt az első nagyobb város, amely hozzája csatlakozott. V. ö. Pitot, Hist. de G. (1830); Crozet, G. ancien ez moderne.

Forrás: Pallas Nagylexikon