Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Grévy... ----

Magyar Magyar Német Német
Grévy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Grévy

1. Albert, G. Gyulának öccse, francia politikus, szül. Mont-sous-Vaudreyban (Jura) 1824 aug. 23. Jogot végzett és mint ügyvéd emelkedett tekintélyre. A császárság bukása után (1870) az ideiglenes kormány a honvédelem szervezését bizta reá Jura s Doubs départementokban. 1871 febr. 8. Besançonban a nemzetgyülésbe választották, hol a köztársasági balpárthoz csatlakozott, melynek elnöke is lett. 1876. a képviselőházba választották, 1879 márc. 15. pedig bátyja (mint a köztársaság elnöke) Algeria kormányzójává nevezte ki, hogy ott a civil-kormányt megalapítsa. 1881 nov. lemondott állásáról és visszatért Párisba. Azóta csak mint a szenátusnak élethossziglanra választott tagja foglalkozott politikával. 1829 dec. 20. G.-t is vád alá helyezték, hogy pénzt fogadott el a Panama-társulattól, 1894 febr. 7. azonban a birák felmentették a vád alól. De a közvéleménynek ez a felmentés nem imponált.

2. G. Gyula, francia államférfiu és a III. köztársaság volt elnöke, szül. Mont-sous-Vaudreyben (Jura) 1807 aug. 15., meg.h u. o. 1890 szept. 9. Jogot végzett, résztvett a juliusi forradalomban és azután Párisban telepedett le mint ügyvéd. Politikai hitvallása szerint a köztársasági párthoz tartozott. 1848. az ideiglenes kormány megbizásából a Jura-départementban működött, hol igazságossága által oly népszerüvé tette nevét, hogy a nemzetgyülésbe választották, ahol többnyire a balpárttal szavazott. Napoleon Lajos herceg nagyravágyó terveit jókor észrevette és azok kijátszása céljából módosítani kivánta az alkotmány ama pontját, mely az elnöknek a nemzetgyülés által való választását és elmozdíthatóságát határozta meg. A nemzetgyülés azonban ezt az utóbb sokszor emlegetett «Amendement G.-t» 1848 okt. 7. 643 szavazattal 158 ellen elvetette és az elnöknek az általános szavazati jog alapján való megválasztatását rendelte el, ami azután Napoleon Lajos diadalát lehetségessé tette. Az államcsiny után G. a politikai élettől teljesen visszavonult, de ebben az időben mint ügyvéd jó hirnevet és vagyont is szerzett. 1868. az ügyvédi kar elöljárója (batonnier) lett és ugyanebben az évben képviselőnek választották. 1870 szept. 4. ellenzett midennemü diktaturát, szintugy a köztársaságnak forradalmi uton való megalapítását és mint egész életében, most is a törvény és rend embere maradt. A német háboru folyamában több izben erélyesen kikelt Gambetta radikális és szommás rendszabályai ellen. 1871 febr. kettős mandátumot kapott a bordeaux-i nemzetgyülésbe, mely őt az elnöki székbe emelte és négyszer választotta meg ujra elnökké. G. a mérsékelt köztársasági balpárthoz tartozott, de azért mérsékeltség és tapintat által oly befolyásra tett szert, hogy már akkor Thiers köztársasági elnök esetleges utódának tekintették. Midőn a Buffet- és Brogllie-Fourton minisztériumok erőszakkal törekedtek a köztársaság megbuktatására, a Le gouvernement nécessaire c. röpiratban leplezte le a monarkisták ármányait és egyuttal a köztársaság szükséges voltát bizonyítgatta. Mac Mahon szeptennátusát nem szavazta meg. 1876. a képviselőházba nyert mandátumot, mely márc. 14. elnökévé tette. Thiers halála óta a köztársasági párt fejének tekintették és Mac Mahon visszalépése után., 1879 jan. 30. a kongresszus 563 szavazattal 99 ellenében 7 évre a köztársaság elnökévé választotta. 1885 dec. 28. ujra megválasztották 7 évre elnökké. E második szeptennátus folyamában népszerüsége lassankint megfogyott, elvégre pedig a «francia Aristides», mint egykoron nevezték, dicstelen körülmények között vált meg a közpályától. 1887 őszén ugyanis a Caffarel-Limousin-féle rendjel-botrányba vejét, a befolyásos Wilson képviselőt is belekeverték és midőn a rokonával szemben végtelen elnéző G. a bizonyítékok dacára sem küldte el Wilsont az Elsyséeből, a közvélemény nemcsak Wilsont, hanem G.-t is elsodorta. Lemondását csak vonakodva irta alá, amidőn előbb Clémanceau s azután a képviselőház többsége által erre 1887 dec. 1. nyiltan elszólíttatott. Másnap a képviselőház az elnök lemondását és önérzetes bucsuizenetét némán tudomásul vette, a mélyen megsértett G. pedig még ugyanaz nap (dec.2.) magánlakásba költözött, nemsokára pedig születéshelyére vonult vissza, hol utolsó éveit teljes elzárkózottságban töltötte. 1888. adta ki barátja, Delabrousse, Discours oilitiques et judiciaires c. alatt összes beszédeit (Páris, 2 köt.). G. életrajzát megirta Barbou (Páris 1879). Dôle-ban 1893. emlékszobrot állítottak emlékének.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is