Gribojedov
Szergejevics Sándor, orosz iró, szül. Moszkvában 1795 jan.
4., megh. Teheránban (Persia) 1829 jan. 30. 1817. a külügyminisztériumban
vállalt szolgálatot, honnan még ugyanabban az évben a persiai orosz követséghez
ment titkári minőségben. Három évet töltött Teheránban. Az orosz-persa háboru
után ő vezette a békealkudozásokat s e réven szerzett érdemeiért Miklós cár sok
kitüntetésben (rendjelekben, pénzbeli adományokban) részesítette s mint
teljhatalmu minisztert küldte őt vissza Persiába, jóllehet G. csak
kénytelen-kelletlen ment az általa ugyis megunt Teheránba. Erélyes fellépése
itt sok ellenséget szerzett neki s mikor a persa háremekben fogva tartott
georgiai asszonyokat és leányokat ki akarta szabadítani, a persák fellázadtak,
megrohanták G. palotáját, az őrséget lekaszababolták s 36, a követséghez
tartozó embert legyilkoltak, köztük G.-ot is, aki kezében karddal védekezve
utolsónak esett el. G. legjelentékenyebbmunkája Gore ot uma (Az egész bajjal
jár) c. öt felvonásos vigjátéka, melyben a korabeli társadalmi visszásságokat
ostorozza mély szarkazmussal. Ez a vigjáték az első, mely az orosz irodalomban
a klasszicitás magaslatára emelkedik s mai napig is fentartotta magát az orosz
szinpadokon. Ez egy vigjátékáért tartja az irisz irodalom G.-ot az orosz
vigjáték atyjának. Van még egy befejezetlen drámája: Gruzinszkaja nocoj
(Gruziai éjjel), igen szépen fordította le Goethe Faustjának előjátékát. Művei
- melyek közül ő egyet sem láthatott meg nyomtatásban - 1875. jelentek meg Szt.
Pétervárott 5 kötetben.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|